Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Folytatódó növekedés és dinamikusan emelkedő profit – ezt ígéri a Mol tegnap nyilvánosságra hozott új stratégiája, amely a korábbi kettőtől eltérően (1999–2001-es és 2002–2005-ös) öt évre határozza meg az olajtársaság jövőképét. A 2006-tól 2010-ig terjedő időszakra vázolt stratégia ambiciózus célokat fogalmaz meg, a Mol menedzsmentje a szkeptikus hangok ellenére láthatólag nem mondott le arról, hogy a mostani rendkívül kedvező körülmények mellett elért teljesítményét tovább növelje. Mindezt annak ellenére teszi az igazgatóság, hogy a tervek készítői maguk is a külső körülmények romlásával számolnak a következő öt évre.
Mint Mosonyi György elmondta, az olajiparban a jelenleg folyamatban levő beruházások hatásaként hosszabb távon a mostani túlkereslet csökkenésével számolnak. Ezért is várnak öt év múlva a jelenleginél jóval alacsonyabb, 34 dolláros hordónkénti Brent olajárat, szűkülő Brent–Ural árkülönbséget (2,8 dollár) és négy dollárra csökkenő finomítói margint. A Mol vezetése mégis arra számít, hogy a nehezedő körülmények ellenére öt év múlva a jelenleginél sokkal értékesebb lesz a társaság. Az eredményt nagyjából duplázni szeretnék – a tavalyi 1,77 milliárd dolláros pénztermelő képességét (EBITDA) nagyjából a duplájára, 3,5 milliárd dollárra emelnék, ami évi 12 százalékos növekedésnek felel meg –, miközben hatékonyságnöveléssel 285 millió dollárt kívánnak megtakarítani. A társaság lekötött tőkére vetített hozamát (ROACE) 15 százalékban célozták meg csoportszinten, már az adót is beleszámolva (ez mindenképpen csökkenést jelent a jelenlegi hozamhoz képest, ami számítási módtól függően 27, illetve az adót is számolva 24 százalék körül volt tavaly).
Eközben a társaság szeretné megháromszorozni szénhidrogén-kitermelését (több mint 300 ezer hordó kőolaj-egyenértékesre naponta) és megkétszerezni a finomított termékek eladását (500 ezer hordóra naponta). A társaság 2010-re 1500 töltőállomásból álló kiskereskedelmi hálózatot kíván kialakítani a finomítók ellátási körén belül (ezzel kapcsolatos korábbi célját – 2005-re 1000 kutat – nem sikerült teljesíteni, csak 812 működő kútjuk volt tavaly év végén).
A tervekből látszik, hogy nem egyszerűen csak a növekedés a cél, hanem az átalakulás is, aminek csírái egyébként már most is megmutatkoznak. A jelenleg még mindig a legtöbb pénzt hozó feldolgozás-kereskedelem üzletágról várhatóan a kutatás-termelés területére helyeződik át a hangsúly, ez lesz a legmagasabb megtérüléssel kecsegtető üzletág (a ROACE-cél itt 20 százalék és a teljes pénztermelésének 40 százalékát innen képzeli a Mol megszerezni 2010-ben), miközben a finomítás csak 16, a petrolkémia pedig 14 százalékos hozammal kecsegtet. Igaz, ekkorra már a ma még önálló gázüzletág várhatóan megszűnik – már amennyiben az Európai Bizottság valóban engedélyezi az ügyletet az E.Onnal – és csak a gázszállítás marad. A szállításból 25 százalékot mindenképp meg kell tartania az olajcégnek a törvény alapján, ezért úgy tűnik, a menedzsment már inkább annak fejlesztésében, mint eladásában gondolkodik. (Különösen mivel néhány utalás alapján úgy tűnik, az EB jóváhagyásának az lesz a feltétele, hogy a Gázszállító Rt. 75 százalék mínusz egy részvényére szóló eladási opcióról lemondjon a két fél.) Az új gondolkodás jele, hogy a Mol már számol is terveiben a romániai Romgaz esetleges megvásárlásával és a Nabucco gázvezetékprojekttel.
A tervekben vázolt növekedés elérésének jól láthatóan kulcskérdése lesz a terjeszkedés, elsősorban a kitermelésben. A társaság 5,4 milliárd dolláros összeget készül beruházásra költeni a következő öt évben – ebből 2550 milliót a kutatás-termelésre, 2350 milliót a finomítás-kereskedelemre, 250 milliót a petrolkémiára és 270 milliót a központra –, de azt többszöri kérdezésre sem árulta el a menedzsment, hogy ebből mennyi lenne akvizícióra költhető. Az olajmezők vásárlásánál a stratégia két fő célt fogalmazott meg: ne legyen túl drága és a kitermelési költségek se haladják meg a társaságnál a 6,5 dollárt hordónként (most 3,2 dollár). A terjeszkedés három fő területe továbbra is a kelet-európai régió, az orosz és kazah területek és – a harmadik – az Egyiptom, Szíria, Jemen és Pakisztán négyes, amelyek közül most különösen Pakisztán látszik ígéretesnek.
