Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Magyarországon a vállalati szektor változatlanul döntő részben saját tőkéből vagy banki hitelből fedezi finanszírozási igényeit – áll a felügyelet által közzétett tanulmányban, amely a tőkepiac szerepét vizsgálja a vállalatok finanszírozásában. A tanulmány – amely sorra veszi a hazai vállalatok finanszírozási szerkezetét, a tőzsde és a vállalati kötvénypiac sajátosságait – részletesen összehasonlítja a tőzsdei szereplés, a részvénykibocsátás, a kötvénykibocsátás költségeit a legelterjedtebb forma, a banki hitelek költségeivel.
A PSZÁF következtetései közül az egyik az, hogy a hazai vállalatok számára 100 milliárd forintos forrásigény esetén már egyértelműen olcsóbb a tőzsdei forrásszerzés az egyéb finanszírozási formáknál. Az, hogy hol húzódik meg az a határ, ahol már jobb a részvénykibocsátás, nem állapítható meg pontosan a két alternatíva eltérő jellege miatt.
A Budapesti Értéktőzsde a bevezetési és forgalomban tartási költségek tekintetében nem tartozik a legolcsóbb piacok közé a világon. Bár tőzsdéről tőzsdére változik a költségek számításának módja – van ahol a bevezetett sorozat kapitalizációja, van ahol a részvények darabszáma határozza ezt meg – a tanulmány szerint a BÉT szintén a 100 milliárd forint vagy annál nagyobb kapitalizációjú cégek esetében olcsóbb fejlettebb nyugati társainál. (A fejlődő európai piacokkal összehasonlítva egyébként a tanulmány érdekes megállapítása, hogy csak a máltai és az izlandi tőzsdén jegyeznek kevesebb részvényt a Budapesten vásárolható 43 papírnál). A kis cégeknél egyébként a BÉT-en való megjelenés relatíve drágább.
Az elemzés következtetési szerint a hazai értékpapírpiac fejlődéséhez nincs szükség drasztikus hatósági beavatkozásra, inkább a folyamatban lévő szerves fejlődés támogatása lehet hasznosabb. Ebből a szempontból az elemzés szerzője több kritikus pontot is lát. Egyrészt fontosnak tartja a konvergenciafolyamat véghezvitelét. Másrészt az ütemes gazdasági fejlődés és az ezzel párhuzamosan növekvő megtakarítások is segíthetik a tőzsde szerepének növekedését, de szükség lenne emellett a kockázati tőke aktivitásának támogatására. Hasznos lenne az is, ha a hazai cégek működésének kockázati tényezői közül az állami reguláció kockázata csökkenne. A nemzetközi tőzsdeintegrációval kapcsolatban a tanulmány készítőjének következtetése, hogy döntő fontosságú, hogy a hazai befektetőknek és kibocsátóknak folyamatosan rendelkezésre álljon egy jól működő hazai piachely, kereskedési platform, ennek azonban szervezeti keretei és tulajdoni szerkezete kevéssé számít.
