Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Mol Rt. pénteken tartott üzemanyag-piaci sajtótájékoztatóján a cég szakértői elmondták, hogy Magyarországon üzemanyagár-csökkenést reálisan egyedül az adók csökkenésétől lehet várni. Sok éve most először erre az áfa mérséklésével kormányzati ígéret van. Ráadásul a Mol ehhez kapcsolódóan konkrét pénzügyminiszteri ígéretet kapott, hogy amit az áfán nyernek a fogyasztók, azt a kormány nem veszi el a jövedéki adó emelésével. Ez a mostani 262,5 forintos benzinár esetében 10,5 forint, a gázolajnál 10,16 forint csökkenést jelentene (a januári, várhatóan eltérő árak esetében persze a csökkenés mértéke is más lesz). A társaság ugyanakkor az európai uniós versenyszabályok miatt úgy döntött, felhagy a benzinárak heti bejelentésével és ezentúl havi előrejelzéseket közöl. A mostani első ilyen – rendkívüli eseményekkel nem számoló – várakozás szerint júliusban a 95-ös benzin ára nem fogja meghaladni a 275, a gázolajé pedig a 270 forintot.
A Mol szakértői hosszabb távon sem várják az olajpiaci helyzet gyökeres változását, a magas, 50–60 dolláros árak nem piaci spekuláció, hanem több év alatt kialakult és hasonlóan lassan változó piaci folyamatok eredményei. A társaság ezért inkább az árak stabilizálódását várja – mondta el Varró László, a Mol Rt. vezető közgazdásza. A szakember szerint a jelenlegi olajárcsúcs több lényeges körülmény tekintetében különbözik az elmúlt években előfordult hasonló helyzetektől. A legfontosabb, hogy a mostani árrekord (58 dollár feletti Brent-ár) idején a kitermelés szintje is rekordmagasságban áll.
Az elmúlt másfél évben az olaj iránti igény növekedése a korábbi évi egy százalékról évi három százalékra gyorsult. A világpiaci áremelkedés Varró szerint keresleti sokk hatására következett be, elsősorban Kína és az USA piacán. Az OPEC alig rendelkezik tartalékokkal, a finomítói kapacitások is szűkösek, a világgazdaság pedig ma nem úgy reagált, mint korábban. A jelenlegi helyzetben az OPEC-államok részéről nem is látszik hajlandóság arra, hogy új beruházásokkal növeljék a tartalék kapacitásokat és visszaállítsák a korábbi helyzetet. Ezért a piac a kereslet növekedését csak az árak emelkedésével tudja kiegyensúlyozni. A keresleti sokk ráadásul végiggyűrűzött az egész olajiparon, így most már nemcsak olajból, de tankhajókból, fúrófejekből és olajipari berendezésekből is szűkös a kínálat, ezen termékek gyártói több évre előre vesznek csak fel új rendelést. Hasonló a helyzet a finomítói kapacitások tekintetében is, hiszen egy finomító – ha egyáltalán talál magának helyet – öt év alatt mintegy kétmilliárd euróból épül fel.
Megváltozott a fogyasztók helyzete is. Az olaj ma energiatermelés helyett főleg közlekedési célokat szolgál, így nem helyettesíthető. A gépkocsik száma pedig nem csökken, hanem inkább nő. Kínában – ahol nem is engedik emelni az üzemanyagárakat és most 12 családra jut egy autó – és Indiában a következő 20 évre 350–500 milliós növekedést várnak a gépkocsiállományban, ami 2025-re 45–50 százalékos növekedést jelentene a világ olajfelhasználásában. Mindeközben a magas árak a keresletet sem fékezik, hiszen az elmúlt években az üzemanyagok árnövekedése (itthon is) elmaradt az inflációtól. Ez azt jelenti, hogy a magas árak ellenére egy család jövedelmének kisebb hányadát költi ma üzemanyagra, mint néhány évvel ezelőtt, így nem várható, hogy a magas árak miatt bárki leállítsa az autóját.
Fel kell készülni tehát arra a lehetőségre, hogy az árakkal a Mol nyereségtermelő képessége is megmaradhat. Ez pedig már a részvényárra ható tényező, hiszen az eddigi elemzői várakozások hosszabb távon már a profit csökkenésével számoltak. Ugyanakkor – és erről eddig kevés szó esett – nagy felszültségeket okozhat mindez a gázpiacon. Az E.On-ügylet még nem zárult le, az importgáz gyorsütemű drágulása a kompenzációs rendszerbe épített csökkenéssel és a hazai politikusok alacsony gázáremelési hajlandóságával párosulva akár a Mol–E.On szerződésre is kihathat.
