Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Öt tőzsdeelnök, hat korszak – Járai Zsigmond ugyanis kétszer is betöltötte ezt a posztot –, eltérő nézetek, de egy valamiben egyetértett Jaksity György, Járai Zsigmond, Lotfi Farbod, Száz János és Szalay-Berzeviczy Attila: a Budapesti Értéktőzsdének van jövője. A BÉT jubileuma alkalmából megrendezett konferencia alkalmából leültetett tőzsdei vezetők más-más szemmel tekintenek a hazai értékpapírpiac egyik legfőbb intézményére. Szalay-Berzeviczy Attila kifejtette: a demokrácia értékmérője a tőzsde, ebből a szempontból jól mutatja a hazai helyzetet, hogy a rendszerváltás után sikerült megteremteni egy a nemzetközi követelményeknek is megfelelő tőzsdét. Napjainkra ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy bár a nemzeti értékpapírpiac léte megkérdőjelezhetetlen, de szövetségbe tömörülve többre juthatnak a börzék, ezért kell létrehozni a közép-európai tőzsdeszövetséget.
Jaksity György azt is megemlítette, hogy a BÉT akár sokkal előbbre is tarthatna, ha a gazdaságpolitika támogatta volna a tőzsdét. Azzal, hogy jelenleg hazai viszonylatban nincs se forrás, se kínálat minden jelenlévő egyet értett. A lakosságot jelenleg nem ösztönzi semmi, hogy megtakarításaikat részvénybe fektesse, a vállalatok pedig nem tekintenek úgy a tőzsdére, mint a tőkebevonás klasszikus eszközére. Jaksity komoly eredménynek tartja, hogy amikor elvállalta a posztot 2002-ben, senki nem hitt a tőzsdében, senki nem érezte magáénak, két évvel később viszont, 2004-ben, már mindenki magáénak gondolta és akarta.
Járai Zsigmond, az MNB jelenlegi elnöke komoly csalódottságának adott hangot, véleménye szerint 15 év alatt a Budapesti Értéktőzsde európai társai között a perifériára szorult, nem tudja betölteni funkcióját. A jegybank vezetője szerint azonban mindez nem a tőzsde hibája. A mostani állapot szerinte a gazdaság rossz helyzetét és a társadalmi körülményeket tükrözi, mivel, mint mondta, „az EU-n belül az egyik legkorruptabb ország vagyunk”, nem kell csodálkozni azon, hogy egy transzparens tőzsde nem illik bele a mai társadalmi képbe. Véleménye szerint a rendszerváltás félresikerült, mutyizók országa lettünk, ahol a tőkepiacra készülő szakembereket Marx Károly szobra mellett oktatják. Véleményével többen is vitába szálltak, Száz János szerint például – szobor ide, szobor oda – közgazdász hallgatóink jelentős része a világon bárhol megállja a helyét.
Elemzők
Régióban gondolkodnak a hazai kibocsátók
A hazai kibocsátók szerencsére nem látják ilyen sötéten a helyzetet, sőt a konferencia több előadásában néhány tőzsdei kibocsátó a hazai tőzsdei jelenlétére alapozott regionális stratégiájáról beszélt. A haza piacon egyre erősödő verseny és a szűkülő növekedési lehetőségek miatt fordult a regionális piacok felé az OTP – mondta el Spéder Zoltán, a bank vezérigazgató-helyettese. Az eddig hazai dominanciájú nagybank sikersztorija a külföldi piacokon is megvalósítható, a pénzintézet akvizíciós célországai között szereplő Ukrajnában, Szerbiában, Romániában, Szlovákiában, Horvátországban és Törökországban ugyanis egyaránt jelentős növekedés vár még a pénzügyi szektorra, amiből az OTP is szeretne profitálni. A folyamatos két számjegyű bővülés ugyanis így érhető el – tette hozzá Spéder. A bank jelenlegi fejlődési üteméből kiindulva csak az organikus növekedésnek köszönhetően – tehát akvizíciók nélkül – a csoport profitja az évtized végére elérheti az egymilliárd eurót. Jelenleg a nyereség 70 százalékát még az OTP Bank adja, ám ez 2010-re kétharmadra csökken majd, miközben a külföldi leányok hozzájárulása 20 százalék fölé nő. A felvásárlás lehetőségét firtató kérdésre Spéder elismerte, a növekedési kényszertől hajtott európai nagybankok előbb-utóbb megtalálják a régió még függetlenül maradt pénzintézeteit. A nagy hal pedig általában megeszi a kis halat, de ennek fordítottjára is volt már példa – emlékeztetett a Vodafone-történetre az OTP-s vezető. Az OTP alapszabálya meglehetősen biztos védelmet nyújt, ennek ellenére persze elképzelhető, hogy valaki mégis megpróbálná átvenni az irányítást a bank felett. Ehhez Spéder sok sikert és jó egészséget kívánt.
A Molnál az idén kerül sor a háromévenkénti stratégia-felülvizsgálatra, ám a regionális terjeszkedés minden bizonnyal továbbra is a fókuszban marad – fejtette ki Molnár József, az olajcég pénzügyi vezetője. A növekedés azonban a technológiai korlátok miatt organikusan nagyon nehezen oldható meg, ezért a cég elsősorban akvizíciókban gondolkodik – a tőlünk délre elterülő országokban. A Mol függetlenségének megőrzéséhez azonban elengedhetetlen az upstream üzletág fejlesztése is, márpedig Magyarországon és a környező országokban hosszú távon mindenképp csökkenni fog a kibányászott olaj mennyisége, így olajkészlet-vásárlásához a régiótól távolabb eső területekre kell mennie a Molnak.
Orbán István, az Egis gyógyszergyár vezérigazgatója cége regionális stratégiájával kapcsolatban elmondta, a régió továbbra is alulellátott gyógyszerek szempontjából, így van tere a növekedésnek. A cég e terjeszkedést elsősorban organikus módon, piacépítéssel valósítja meg. A Magyar Telekom képviseletében megjelent Czenthe Szabolcs kiemelte, cége a régiós terjeszkedés során elsősorban az értékteremtésre koncentrál, olyan akvizíciókat hajtanak csak végre, amelyek nem veszélyeztetnek a stratégiában lefektetett eladósodási ráta átlépésével, nem követelik meg az osztalék csökkentését és nem higítják fel a csoport profitabilitását.
Pénzügyminiszterek és a felügyelet egy asztalnál
Veres János pénzügyminiszter a tőzsde versenyképességének fenntartását és javítását nevezte fontos feladatnak. Szerinte ehhez a szükséges és megfelelően rugalmas szabályozási kereteket kell a kormányzatnak biztosítania. Veres kiemelte, hogy a kormány támogatja a stratégiai szövetségek kialakítását. Farkas István, a PSZÁF felügyeleti tanácsának elnöke az átalakuló felügyeleti feladatkörökre hívta fel a figyelmet. A magyar tőkepiac része a globalizált, azon belül az uniós piacnak is, s így a piacok felügyelete is nemzetközi feladattá vált. Szerinte – a pénzügyminiszter véleményével ellentétben – a kihívást nem az uniós csatlakozás jelentette a magyar tőkepiac számára, hiszen az már korábban is része volt a globális tőkeáramlásnak. Varga Mihály volt pénzügyminiszter a tőzsde jövőjével kapcsolatban kiemelte, hogy míg 2005 májusa előtt a kérdés az volt, lesz-e független BÉT, addig az átalakuló tulajdonosi struktúrával kapcsolatban immár az vetődik fel, lesz-e öt év múlva BÉT. Természetes folyamatnak nevezte, hogy a kelet-közép-európai cégek céljaivá válnak a konszolidációs törekvéseknek. Lantos Csaba, a Keler Rt. elnöke szerint az elszámolóház már készen állna az euró bevezetésére. Kiemelte, hogy a következő években a Keler előtt az a feladat áll, hogy csökkentse a viselt kockázatokat. Cél, hogy az elszámolóház csak a saját működési kockázatát vállalja, ezért különválasztják a nemzeti értéktári és az elszámolóházi tevékenységet. Hogy Lantosnak erről meg lehet a saját véleménye, az abból derült ki, amikor utalt arra, nem egyszerű helyzet, amikor a szabályzó hatóság (a jegybank) maga a fő tulajdonos, aki az intézményre rá tudja erőltetni a maga elképzeléseit...
Integráció és autonómia – eltérő megközelítések
A konferencián megjelent Massimo Capuano, az Európai Tőzsdeszövetség (FESE) és egyben a milánói értéktőzsde elnöke, Petr Koblic, a prágai tőzsde vezetője, Wieslaw Rozlucki, a varsói piac elnök-vezérigazgatója, és Friedrich Kadrnoska, a bécsi értéktőzsde elnöke is. A jelenleg aktuális, a bécsi tőzsde által felvetetett regionális tőzsdeszövetség minősítését a részt vevők óvatosan elkerülték, az osztrák elnök kivételével egyikük sem tűnt különösebben elragadtatottnak az integráció ötletétől, Kadrnoska pedig adós maradt a részletek kifejtésével. Capuano például elmondta, Milánó stratégiájának központi eleme a konszolidációban való részvétel, ám egyelőre nem döntötték el, hogy a rendelkezésre álló forgatókönyvek közül, melyik megoldás lenne a legjobb az ügyfeleik számára. Utalt arra, hogy szemüket Londonra vetik, ám a londoni pénzpiac egésze számára messze nem azonos a londoni értéktőzsdével.
A varsói értéktőzsdét 1990 óta vezető Rozlucki nagyon udvariasan szólt az integrációról, ám láthatólag nem volt különösebben elragadtatva az ötlettől. A lengyel elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az integráció során nem szabad megfeledkezni arról, hogy vannak bizonyos feladatok – a nemzeti kormányok szintjén való lobbizás, a helyi lakosság pénzügyi kultúrájának emelése, a kisebb és közepes helyi cégek tőzsdére csábítása –, amelyeket a nemzeti tőzsdék jobban el tudnak látni egy nemzetek feletti tőzsdeszövetségnél. Abban valamennyi egybegyűlt egyetértetett, az európai integráció nem megy el olyan mélységig, hogy egyetlen tőzsde működjön csak a kontinensen, Szalay-Berzeviczy Attila például öt-hat tömörülés létrejöttét jósolta.
