Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tőkepiaci törvény parlamenti végszavazás előtti módosítása felhatalmazza a kormányt arra, hogy rendeletben határozza meg a befektetési ajánlások készítésének és közzétételének szabályait. A felhatalmazás alapján készülő rendeletre szükség van, hiszen az Európai Bizottság már 2003-ban irányelvet fogadott el a befektetési ajánlásokkal kapcsolatban, s a tagállamoknak tavaly októberig adott határidőt a szabályozás nemzeti jogba való átültetésére. Így a kormányrendelet vélhetően hamarosan napvilágot láthat.
Az uniós irányelv alapján ajánlásnak minősül minden olyan kutatási jelentés vagy információ, amely befektetési stratégiát ajánl vagy sugall, beleértve a pénzügyi befektetési eszköz jövőbeni értékére, árára vonatkozó véleményt, amelyet közzétételre vagy a nyilvánosságnak szántak. Az irányelv lényege, hogy fel kell tárni minden olyan kapcsolatot és érdekeltséget, amely az ajánlást készítő személy vagy annak cége és az ajánlás tárgyának kibocsátója között fennáll, s jó eséllyel befolyással lehet az ajánlás elkészültére (például ha egy tőzsdei kibocsátó egy brókercéggel dolgoztat s a brókercég elemzést ad ki erről a kibocsátóról). Ezt az információt vagy az elemzésben kell közölni, vagy legalább meg kell adni egy olyan – akár interneten – mindenki számára elérhető helyet, ahol ezek az információk hozzáférhetőek.
Nemcsak az elemzőkre és brókercégekre, de az újságírókra is vonatkoznak ezek a szabályok, ha egy befektetési ajánlást adnak tovább, s azt közben lényegesen megváltoztatják.
Az irányelv magukra az ajánlások tartalmára is tartalmaz előírásokat. Elvárás, hogy a befektetési ajánlásokban a tényeket világosan megkülönböztessék az értelmezésektől, becslésektől. Minden forrásnak, amely alapján az ajánlás készül, megbízhatónak kell lennie, s ha nem az, azt világosan jelezni kell. A becslések és előrejelzések közlésénél az elkészítésükhöz használt lényeges feltételeket is meg kell jelölni. Az ajánlásnak e mellett tartalmaznia kell, hogy annak tartalmát közölték-e a kibocsátóval, a készítéshez használt módszertant, az ajánlás jelentésének megfelelő magyarázatát, az időtávot, amelyre az ajánlás vonatkozik, az ajánlás frissítésének tervezett gyakoriságát. Persze a felsorolt tartalmi elvárásoknak értelemszerűen nem lehet minden esetben ésszerű keretek közt megfelelni, hiszen egy néhány soros elemzői feljegyzéshez nem elvárható egy többoldalas kiegészítő készítése. Így a szabályozásnak biztosítani kell, hogy az ajánlás terjedelméhez képest ne legyen aránytalan az említett információk közlésének nagysága, ezért az esetek többségében itt is elég lesz, ha az anyag tartalmaz egy linket egy olyan internetes oldalra, ahol ezek az információk hozzáférhetőek.
