Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Külföldön 1999 áprilisában született meg, majd 2000-ben magyar nyelvre is lefordították és terjeszteni kezdték a GIPS (Global Investment Performance Standards) nevű szokványt, amelynek talán legfontosabb célja, hogy pontos, konzisztens összehasonlító teljesítményadatok közzétételét írja elő a különböző vagyonkezelő társaságok számára, és ezzel közöttük a tisztességes versenyt biztosítsa. Ennek ellenére a mai napig csak egyetlen hazai társaság – a Credit Suisse Asset Management Rt. – alkalmazza, igaz, többen foglalkoznak bevezetésének lehetőségével – hangzott el azon a tegnapi konferencián, amelyet a PSZÁF, a Befektetési Szakértők Magyarországi Egyesülete és a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége rendezett.
A jelenlegi hazai gyakorlatot a résztvevők eléggé tragikusnak írták le: a vagyonkezelők például hajlamosak csak egyes, kiragadott portfólióiknak a teljesítményét bemutatni, nyilván azokét, amelyek kedvező fényt vetnek rájuk („mazsolázgatás”); hozamot önkényesen kiválasztott időintervallumokra számolnak, vagy például ha úgy diktálja érdekük, hajlamosak olyan portfóliók teljesítményéről megfeledkezni, amelyek kezelését már befejezték.
A pénztárak a vagyonkezelők (jórészt befektetési alapkezelő társaságok) egyik legfontosabb ügyfélköre. Ezek egy része jelentős energiákat fektet abba, hogy rendet tegyen a káoszban, és a cégek valós teljesítményét felmérje, pályáztassa a vagyonkezelőket. Ezért sokan remélik azt, hogy majd a piac kikényszeríti az átláthatóságot, konzisztenciát, szabványosítást, mert ezzel a „fogyasztók”, megrendelők helyzete lenne sokkal könnyebb.
Ez azonban mégsem fog egyszerűen megvalósulni. Egyrészt a lánc végén álló „végfelhasználók”, például a nyugdíjpénztárak kisügyfél tagjai sokszor azt sem tudják, melyik pénztárban vannak benne, vagy hogy mi az a benchmark, nemhogy pénztáruk megfelelő működését, döntéseit számon tudnák kérni. A pénztári vagyonok körülbelül kétharmadának kezelését ráadásul jelenleg egyáltalán nem pályázat útján nyerték el a vagyonkezelők, így a verseny a piacon erősen korlátozott. Sőt, felmerült az is, hogy a GIPS szokvány alkalmazása versenyhátrányt is jelenthet olyan piacon, ahol a szereplők többsége nem tartja magát ehhez, helyette kevésbé átlátható módszereket alkalmaz. (Aki megkezdte a GIPS alkalmazását, az ugyanis már csak annak megfelelően teheti közzé teljesítményét). Mindezek fényében nem meglepő, hogy a globális szokvány komolyabb elterjedésének időigényét egy brit szakértő mintegy öt évre becsülte hazánkban.
Többféle utalás is elhangzott arra vonatkozóan, hogy a hasonló szokványok a jogszabályok előkészítőjeként, ideiglenes pótlásaként működhetnek. Így gondolja Farkas István, a PSZÁF elnöke is, aki azonban hozzátette, hogy a felügyelet ajánlásokkal is segítheti a piacot, nem kell minden esetben jogszabályokban gondolkodni. Salgó István, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára pedig – konkrét tervek említése nélkül – utalt arra, hogy a tőkepiaci törvény eléggé gyakori változtatásai során a GIPS előírásait is figyelembe vehetik.
