Tavaly 13 százalékkal, 21 milliárd forintra nőtt a hazai befektetési alapkezelő társaságok árbevétele, adózott eredményük azonban ennél jóval nagyobb mértékben, közel 29 százalékkal emelkedett, és meghaladta a tízmilliárd forintot. Történt mindez annak ellenére, hogy 2004 nagy részében stagnált, illetve visszaesett a hazai befektetési alapok által kezelt vagyon. (A vagyon fogyatkozása 2003 második felében kezdődött, és csak a tavalyi utolsó negyedévben fordult meg a trend.) Az, hogy a kezelt pénz fogyatkozása ellenére sikerült növelni az árbevételt és a nyereséget, leginkább annak köszönhető, hogy az alapkezelők egyre inkább univerzális vagyonkezelőkké válnak és bevételük nagyobb részét a nyugdíjpénztári és biztosítói vagyonok kezeléséből szerezik. (A nyugdíjpénztárak pedig, már csak a nehezebb ki- és belépés és a rendszeres befizetések okán is, a legnehezebb hónapokban is tartották vagy növelték vagyonukat.)
A PSZÁF-nak a felügyelt szektorokról szóló tavalyi jelentése szerint „2004. december végére az alapkezelők által kezelt 3524 milliárd forint vagyon 30,27 százalékát adták a befektetési alapok, 48,1 százalékát a nyugdíjpénztárak és 21,63 százalékát az egyéb portfóliók”. (Az alapkezelők szervezete, a Bamosz statisztikája ugyanakkor 2890 milliárd forintos vagyonról tud, amelynek 39 százaléka volt alapokban.) A PSZÁF egyébként nem publikált külön mérleget az alapkezelői szektorról, aminek az lehet a fő oka, hogy a társaságok többsége anyabankjával nagyon szoros együttműködésben tevékenykedik. Ezért ezek az adatok inkább csak érdekességként foghatók fel, nem adnak valódi képet a hazai vagyonkezelési tevékenység hatékonyságáról. A pénzügyi csoportoknál ugyanis belső döntés kérdése, hogy a költségeket és a bevételeket hogyan osztják meg az alapkezelő társaság és a kapcsolódó bank, esetleg brókercég között. (Például a forgalmazás ügyfelekre terhelt vagy az alaptól vont költségeit ki kapja, és mekkora, hogyan viszonyul az alapkezelői díj nagyságához. Vagy az alaptól levont alapkezelői díjból is fizethet forgalmazói jutalékot az alapkezelő a banknak.) Ha úgy döntenek, hogy a nyereség az alapkezelőnél keletkezzen, az később osztalékként is eljuthat a tulajdonosokhoz, mint ahogy az a nyereségek jelentős részével meg is történik.
Mindezek miatt azt is csak félve lehet kijelenteni, hogy az alap- vagy inkább vagyonkezelési tevékenység nyereséges üzletág, bár tény, hogy egyik társaság sem mutatott ki tavaly veszteséget. (A táblázatból pár kisebb alapkezelő társaság számai hiányoznak, ezek piaci részesedése azonban együttesen sem több 1-2 százaléknál.) Ami a piaci koncentrációt illeti, az OTP annak ellenére is 31 százalékos részesedést ért el, hogy tavaly kissé csökkentek a bevételei. A legnagyobb nyertesek, az Erste és az ING, több mint kétszeresére növelték bevételüket, amitől a nyereség növekedése sem maradt el.
