Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Óva intek mindenkit attól, hogy a mostani üzleti eredményt néggyel szorozva 360 milliárd felettire becsülje a teljes éves üzleti eredményünket – jelentette ki Molnár József, a Mol Rt. pénzügyi igazgatója a cég negyedéves gyorsjelentése alkalmából tartott sajtótájékoztatón. Az érthető visszafogottság ugyanakkor részéről és Mosonyi György vezérigazgató részéről is olyan nyugalommal párosult, ami csak egészen kiváló számok publikálása esetén látható a menedzserek arcán. Erre a Mol vezetőinek minden okuk meg is volt, az olajcégnek ugyanis még az elmúlt hetekben egyre fokozódó várakozásokat is sikerült felülmúlnia eredményével.
A társaság a számára kiváló külső környezeti tényezőket, úgy tűnik, teljes mértékben ki tudta használni. A sokat emlegetett eltérés az édes Brent és a savanyú Ural típusú kőolajok ára között az év elején bekövetkezett szűkülés ellenére végül megmaradt bőven négy dollár felett, a finomítói árrés pedig közel sem csökkent olyan mértékben, hogy ezt ellensúlyozza. Így nem meglepő a feldolgozás-kereskedelmi üzletág robusztus, 77 százalékkal, 37,5 milliárd forintra növekvő üzleti eredménye (újrabeszerzési árakat figyelembe véve 26 százalék). Még annak ellenére sem, hogy a magas árak, különösen a benzin vonatkozásában, már fogyasztáscsökkentést eredményeztek, és így a Mol értékesítése kismértékben csökkent (igaz, ez nem volt igaz a gázolajra, az exportpiacokon pedig jelentős növekedést ért el a cég). Ahogy a gyorsjelentés is hangsúlyozza, mindezt a korábbi évek finomítói beruházásai tették lehetővé.
Külön pozitívuma a gyorsjelentésnek, hogy a jó eredmény ellenére csökkent a feldolgozás-kereskedelem túlsúlya, a földgázüzletág 30,4 milliárd forinttal, a petrolkémia 9,6 milliárddal, a kutatás-termelés pedig 16,9 milliárd forinttal járult hozzá a teljes üzleti eredményhez. Utóbbi javulása a magas árak mellett a nyugat-szibériai ZMB projektnek köszönhető, ott a mostani negyedévre érték el az évi 2,7 millió tonnás kitermelési volument, ami az eredeti cél volt (további növekedésére itt nem lehet számítani). A hazai kitermelés ugyanis mintegy 5 százalékkal csökkent. A petrolkémia a javuló áraknak köszönhette a növekvő jövedelmezőséget – itt is elmondható, hogy a Mol jókor ruházott be –, ennek folytatódására a következő negyedévben azonban nem lehet számítani, mivel a környezet újra kedvezőtlenebb lett. A földgázüzletág ebben a negyedévben elért 30 milliárdot meghaladó üzleti eredménye is jól mutatja, mekkora érték rejtőzik benne. Ugyanakkor hasonló eredmény a következő negyedévektől itt sem várható, mivel ebben az üzletágban messze az első negyedév hozza a legtöbb eredményt a fűtési szezon miatt (ráadásul most még növelte az eredményt a tárolókban tárolt párnagáz elszámolásának változása is).
Az év hátralevő részére vonatkozó kilátásokról kiderült, hogy a Mol-vezetők nem igazán számítanak az olajárak korábban becsült 35 dolláros szintre való esésére és a társaság számára kedvező egyéb külső feltételek (finomítói árrés, brent–ural spread) drasztikus változására sem. A növekedés további forrását ezek mellett az Energopetrol megvásárlásában és a külföldi kitermelés fokozásában látják. A cég kazahsztáni és pakisztáni jelenléte egyre értékesebbnek tűnik, bár ezekről a helyekről jó ideig még nem lesz jövedelem. A már említett ZMB projekt a tervezett szintre jutott, a vele kapcsolatban képzett 10 milliárdos céltartalék kérdését azonban nem oldotta meg a cég másik felének tulajdonosváltása. Azok korábbi Jukosz-vállalatokkal szemben fennálló követelések, melyek befolyása továbbra is bizonytalan.
A részvényesek bizonyára csalódottan figyelték a gyorsjelentésével szinte egyedüliként igazán pozitív meglepetést hozó Mol árfolyamának pénteki esését, ami jól tükrözte azt a régi tőzsdei igazságot, miszerint az árfolyam alakulása csupán hosszú távon kötődik a cég teljesítményéhez. Annyi bizonyos, hogy a mostani gyorsjelentés alapján az áresést nem lehet a cég teljesítményére, de még a közeli jövő kilátásaira sem fogni (az elemzők szinte bizonyosan emelni fogják részvényenkénti eredményvárakozásaikat). Sőt a cég menedzsmentjére sem, hiszen az egyre intenzívebb sajátrészvény-vásárlásokkal igazán mindent megtesznek a magas árért, igaz, úgy tűnik, egyelőre hiába.
