Változhattak az INA-val kapcsolatos horvát privatizációs elképzelések, lehet, hogy a tőzsdei bevezetés helyett egy újabb 15 százalékos részvénycsomag eladására kerül sor az év második felében – írta tegnap a Novi List, Glas Slavonie és Glas Istre lapokból álló csoport újságírója meg nem nevezett kormányzati forrásokra hivatkozva. A spekulatív elemektől sem mentes cikk gondolatmenete szerint – amit a horvát kormány részéről, ahogy az már ilyenkor szokás, nem erősített meg senki – az INA eladásával kapcsolatos korábbi elképzelések megvalósulása egyre kevésbé valószínű. A 15 százaléknyi részvény pénzügyi befektetőknek való értékesítéséről és az egyidejű tőzsdei bevezetésről szóló – emellett a munkavállalók és a háborús veteránok, illetve azok családtagjai kapnának részvényt a horvát privatizációs törvény szerint – tervek megvalósítására egyre kevesebb az idő. Az ehhez szükséges tanácsadó cég kiválasztására a lapokban megjelent cikk szerint július 4-éig sor kellene, hogy kerüljön.
Ehhez képest még semmi nem történt, ráadásul Horvátországban májusban helyhatósági választások is lesznek és az idei évre tervezett mintegy 700 millió dolláros privatizációs bevételből még semmi nem realizálódott. Az összeg nagy részének az INA, illetve a részben a Deutsche Telekom tulajdonában levő horvát távközlési vállalat eladásából kellene befolynia – írta a Reuters. Mindezek alapján sokkal egyszerűbb megoldásnak tűnhet a szakmai befektetőnek, közelebbről a 25 százalékos tulajdoni hányaddal már rendelkező Molnak való eladás, ami ilyen módon akár 25 százalék is lehetne a lapokban megjelent cikk szerint.
A megjelent információkat a Mol nem kommentálta. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a Mol számára egyértelműen előnyös lenne egy ilyen fordulat, a magyar olajcég ugyanis soha nem titkolta, hogy szívesen növelné részesedését a horvát nemzeti olajtársaságban. Könnyen lehet, hogy az INA 900 millió dolláros fejlesztési elképzelései bejelentésének időzítése (NAPI Gazdaság, 2005. március 24., 11. oldal) sem véletlen, a horvát kormány számára egy ilyen lépés igencsak alkalmas lehet arra, hogy a Mollal való stratégiai szövetség előnyeit kihangsúlyozza.
Kérdés lehet persze, hogy a INA-ból szintén részesedni kívánó veteránok, munkavállalók és az ígéreteket szintén birtokló horvát nyugdíjalapok számára mennyire lenne ez kívánatos megoldás – bár nekik is juthatna részvény még akkor is, ha nem 15, hanem 25 százalékot kapna a Mol, amit a cikk szintén felvet. Ez azonban már a korábbi horvát privatizációs elképzelések teljes megváltozását jelentené, ami minden bizonnyal legfelső szintű horvát politikai döntést igényel.
