Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A maga módján állást foglalt a Budapesti Értéktőzsde a kiszorítási eljárással kapcsolatos kisrészvényes–nagytulajdonos vitában, legalábbis ezzel ér fel a Bevezetési és Forgalombantartási Szabályzatának legújabb, mától életbe lépő módosítása. A szabályzat új szövege szerint ugyanis egy-egy részvénysorozat esetében akkor is megtörténik az automatikus törlés, ha egy nyilvános vételi ajánlat után a nagytulajdonos 90 százalék fölötti befolyással rendelkezik, s kezdeményezi a kiszorítási eljárást.
A szabályzat korábbi szövege a tőkepiaci törvény szövegezéséhez idomult annyiban, hogy az automatikus törlést csak akkor engedélyezte, ha a nagytulajdonos 90 százalék fölötti tulajdonhányadát a nyilvános vételi ajánlat következtében szerezte. A tőkepiaci törvény hasonló szövegezése adott egyébként okot több vitára is a múltban. A kiszorítást támadó kisebbségi részvényesek – legutóbb az E.On-tulajdonban lévő áramszolgáltatóknál – azt hangoztatták: a törvény szövegéből az következik, hogy a kiszorítási eljárást – azaz a kisebbségi részvényesek papírjainak azok akarata ellenére történő megvásárlását – csak akkor kezdeményezheti egy nagytulajdonos ajánlattevő, ha az ajánlat előtt 90 százalék alatt, az ajánlat után 90 százalék fölött van befolyása.
A szabályzat új szövegéből az is következik, hogy az értékpapír törléséhez ezentúl az is elegendő lesz, hogy a nagytulajdonos kezdeményezze a kiszorítási eljárást, annak jogszerűségétől függetlenül. A BÉT-en kérdésünkre rámutattak, hogy a tőzsdei szabályzatok nem értelmezik önmagukban a tőkepiaci törvény előírásait, a mostani változtatással azonban szerintük egyértelműbbé vált a Bevezetési és Forgalombantartási Szabályzat vonatkozó szakasza. Egyelőre egyébként még nem született bírói döntés arról, hogy a kiszorításról szóló részt hogyan is kell értelmezni a tőkepiaci törvényben. Értesüléseink szerint ugyan a Pénzügyminisztérium és az Igazságügy-minisztérium részéről is születtek állásfoglalások az ügyben, azonban ezek egyrészt jogilag nem kötelező érvényűek, másrészt egymásnak, sőt, sokszor önmaguknak is ellentmondtak.
