Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, az autóalkatrész-gyártásban való részvétel jelenti az akkor még Mezőgép, azóta Linamar jövőjét. A valóság sok szempontból másként alakult. Tavaly év végén végre sikerült lezárni az évek óta neuralgikus pontot jelentő, a GM-mel kötött CVT-szerződést. Érinti ez az idei évet is? – kérdeztük Furár Györgyöt, a Linamar pénzügyi igazgatóját.
– 2005-ben a fő feladatunk ezzel kapcsolatban az lesz, hogy a CVT-projektből felszabadult, ki nem használt gépeket, megmunkálócentrumokat új vagy meglévő munkákhoz használjuk fel. Emiatt jelentősen, milliárdokkal csökken a hitelállományunk, pusztán azért, mert a beruházások jóval alacsonyabbak lesznek. A General Motorsszal kötött megállapodás haszna egyébként csak az, hogy nem lesznek akkorák a veszteségeink, mint amekkorát terveztünk. Ugyanakkor 2004-ben is összességében negatív az egyenlege a CVT-projektnek, hiszen csak a gépek amortizációja 300 millió.
– A befektetők már nyilván megemésztették, hogy a 2004-es nyereség nem lesz az igazi. Van-e jó híre számukra?
– Az idén 10 százalékos árbevétel-növekedést tervezünk, a tavalyi 20 milliárdos szintről. Jelentős változás, hogy ez már nem új megrendeléseknek, hanem korábbi munkák felfutásának lesz köszönhető. Eredményben komoly ugrást várunk, ennek mértékét a február 11-én megjelenő gyorsjelentés előtt még nem szeretném elmondani, de az figyelemre méltó, hogy ez működésből, nem árfolyamnyereségből fog összejönni. Az új munkák sokszor veszteségforrást jelentenek és rengeteg erőforrást kötnek le, most viszont lesz erőforrás a költségcsökkentésre. Emellett egy komoly szerződést mondtunk fel, amely eddig terhelte a fedezetet. Az eddigi erőltetett növekedésről egyensúlyi növekedésre térünk át, amely a következő években az eredmény további emelkedésével jár majd.
– Ez szépen hangzik, de mi van az olyan külső tényezőkkel, mint az alapanyagok drágulása és a dollár mélyrepülése?
– Az acélpiacon három nagy emelkedési hullám volt tavaly, és a beszállítók hozzáállása továbbra is olyan: vagy kéred az árut, vagy adjuk másnak. Az alternatív beszerzési források felkutatása persze előnnyel is járt, olyan indiai és kínai beszállítókat kutatunk fel, akikhez normális körülmények között nem jutottunk volna el. Összességében sikeresek voltunk a szerződések újratárgyalása során, nagyon sok vevő elfogadta az áremeléseinket, látva, hogy az acél-áremelkedés tartós. Az árfolyamváltozásoknak kétféle hatásuk van, egyrészt az erős forint rontja az üzemi fedezetünket, a továbbra is magas euróhitel-állományon viszont ezzel párhuzamosan nyereségünk keletkezik. Máshogy is igyekszünk egyfajta természetes fedezettséget létrehozni, az alapanyag-szerződéseket például lehetőleg ugyanabban a devizanemben kötjük, mint amiben a bevételünk keletkezik.
– Szoktak hedge-dzselni?
– Fedezeti ügyleteink jelenleg nincsenek, korábban volt ilyenekből nyereségünk, de ebben a helyzetben, ilyen erős forint mellett nem szeretnének nyitni.
– A Linamar bevételének évről évre egyre nagyobb része származott az autóiparból, amiről tudhattuk, hogy egyre kisebb árrést biztosít. Mi lesz a nagy múltú mezőgazdaságigép-gyártás sorsa?
– Az autóipari bevételek súlya továbbra is jelentős, az idei többlet árbevételt például az üzemanyag-adagoló rendszerekhez való alkatrészek felfutása okozza. Az agrároldalon fut egy kutatás-fejlesztési program korábbi vezértermékünk, a csőtörő tekintetében. Ez egyrészt a vevői igények miatti korszerűsítést takarja, műszaki fejlesztésekkel, főleg nyugat-európai piacokra. Másrészt az új marketingstratégia részeként kialakítottunk egy fapados verziót is, kifejlesztetten a kelet-európai piacokra. Itt ugyanis nagy igény lenne a termékre, csak nem tudják megfizetni, ezért a lehetőségekhez igazított, jóval strapabíróbb, de olcsóbb gépet kapnak. Ettől az újítástól többéves fellendülést várunk, csak a fizetési feltételekre kell odafigyelni. Az orosz válság előtt nagy nemzetközi cégeken keresztül értékesítettünk, most viszont saját kereskedelmi hálózatot próbálunk létrehozni. A fejlesztéseket egyébként állami támogatás is segíti.
– A Mezőgép 1997-es tőzsdei bevezetése óta többszörösére nőtt, a befektetők azonban mindebből keveset profitálhattak, osztalék például még sosem volt. A fő tulajdonosnak mintha nem lenne annyira fontos a tőzsde.
– A Mezőgép tőzsdei bevezetésekor el is mondtuk, hogy az első öt évben biztos nem lesz osztalék. Ezt az ígéretünket be is tartottuk. Bár a cég eredménytartaléka mára meghaladja az ötmilliárd forintot, a nagytulajdonos részéről továbbra sem látok ilyen szándékot. Azt érzékeljük, hogy nem túl elégedett a részvényárfolyammal, viszont ez nem vezet el odáig, hogy befektetői körutakon, road show-kon népszerűsítsük a céget. Nekünk az a feladatunk, hogy a sikeres működéssel foglalkozzunk, persze, ha azt jól csináljuk, a befektetők előbb-utóbb talán road show nélkül is észreveszik. A tőzsdei jelenlét egyébként tulajdonosi döntés kérdése, de nem tudunk arról, hogy felmerült volna a kivezetés.
