Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Mit adott a tőzsde a Richternek és a Richter a tőzsdének?
– Úgy vélem, jelentős részben a tőzsdei szereplésünknek köszönhetjük, hogy meg tudtuk őrizni – egyedüliként a nagy múltú magyar gyógyszergyártók közül – szakmai függetlenségünket. Cserébe ma is egy nagy forgalmú, a hazai és a külföldi befektetők által kedvelt és ami még fontosabb, átlátható értékpapírral színesítjük a BÉT palettáját.
– A tőkepiaci legendák szerint a Richter mai független gyártó státusát jórészt annak köszönheti, hogy a privatizáció kezdetén nem kellett senkinek sem...
– Több mint tíz évvel ezelőtt, 1992-ben, éppen, amikor a Richter a szovjet piac összeomlása nyomán a legmélyebbre került (13 milliárdos éves árbevételből 2 milliárd forint veszteségünk volt, 7 milliárdos hitelállomány mellett), volt egy sikertelen privatizációs kísérlet. Az ÁV Rt. tanácsadója, a Nomura 72 gyógyszergyártót keresett meg világszerte, de közülük egy sem állt kötélnek. Illetve egyikük majdnem, csak éppen ennek igazgatósága 5:4 arányban leszavazta a Richter megvételét.
– Gondolom, azóta már megbánták...
– Én is azt hiszem, mostani, 2,3 milliárd dolláros kapitalizációnk már több, mint az övék.
– Mire a Richter 1994 őszén tőzsdére került, a magyar gyógyszeripar privatizációja már jórészt lezajlott.
– Az az egészséges, ha egy ország gyógyszeriparában eltérő tulajdonosi struktúrájú vállalatok működnek, nyugaton is megvannak a multik mellett a középes nagyságú, alapvetően a tőzsdéről finanszírozott cégek és a családi gyógyszergyárak. A privatizáció kezdetén mi már láttuk azokat a gondokat, amelyeket egy szakmai befektető hosszú távon okozhat. Eleinte törvényi kötelezettség volt az 50 százalékot meghaladó állami tulajdon, majd amikor 1995-ben az állam 50 százalék alá került, alapszabályunkban helyeztünk el máig élő védelmi elemeket egy váratlan felvásárlás ellen. Tudtuk, hogy a tőzsde állandó teljesítménykényszert, folyamatos kihívást fog jelenteni, ezért favorizáltuk a korlátok bevezetését. Ahogy az elmúlt tíz év bizonyítja, a tőzsde is favorizálta a Richtert: a részvényünk ma 18-szor ér többet, mint tíz éve.
– Hol tart ma a Richter méretben az európai mezőnyben?
– Labdarúgó hasonlattal élve tíz év alatt a harmadosztályból az 1/B-be kerültünk, szinte közvetlenül a multik után. Míg a legtöbb európai gyógyszergyár akvizíciókkal, fúziókkal ment előre, a mi stratégiánk mindig az organikus növekedés volt.
– A külföldi befektetők nem örültek volna jobban a merészebb akvizícióknak?
– A befektetési bankárok mindig szeretik az efféle tranzakciókat, az utóbbi 6-7 évben rajtunk is erősebb a nyomás az akvizíciók irányába. De mint az 1998-as orosz pénzügyi válság bizonyította, hiba lett volna elhamarkodottan lépni. Akkor hetek alatt esett -igaz, átmenetileg - 25 ezerről 4 ezerig az árfolyam, tiszafüredi üzemünket be kellett zárnunk, de legalább megtanultuk, hogy krízishelyzetben azonnal kell lépnünk. Az 1997-es tőkeemelés pénze megmaradt, miközben néhány évig az orosz válság után nemigen lehetett volna tőkéhez jutni. A Polfa Grodzisk lengyel gyógyszergyártó 2002-es megvásárlása szerencsésen időzített lépés volt, a jövőben azonban továbbra is az organikus növekedésre helyezzük a hangsúlyt.
– A Richter privatizációja még mindig csak félig zárult le, a 25 százalékos tulajdonrészre 2009-ben átváltható kötvényeket két hónappal ezelőtt magas áron jegyezték le a külföldi befektetők. A Richter még öt évig nem lehet felvásárlási célpont. Mire használják fel ezt a haladékot?
– Stratégiánkban nincs változás, nem azért kell előre gondolkodnunk, mert a kötvény öt év múlva lejár. A régió gyógyszerfogyasztása az európai átlagnál sokkal gyorsabban fog fejlődni, erősebb versenyben kell majd helytállnunk. Új termékekkel kell megjelennünk, ezért – bár alapvetően generikus gyártó vagyunk – az eredeti kutatást sem adjuk föl. Arra nincs esélyünk, hogy Nyugat-Európában gyógyszergyárat vásároljunk, keleten viszont bővítjük pozíciónkat. Különösen a Moszkva melletti gyárunk bővítése fontos, hiszen ha maradnak a magas olajárak és folytatódik a dinamikus fejlődés Oroszországban, a helyi gyártás nagy előnyt jelent. Oroszországban az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás évente alig 30 dollár, míg Magyarországon 210 dollár, Franciaországban pedig 430 euró.
– A beruházási keret zömét azért továbbra is itthon költik el?
– Igen. Az idén 25 milliárd a beruházási büdzsénk. Egy új kémiai kutatóközpont épül 2006 végéig, és folytatódik a hatóanyaggyártás dorogi üzemünkbe való telepítése.
– A következő öt évben a magyar gyógyszerpiacon megállítható az a pozícióvesztés, ami az elmúlt éveket jellemezte?
– A Richter piaci részesedése belföldön 8,2 százalék, nem kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. Igaz, az akkor a hazaiak közül a negyedik helyre volt elég, ma pedig az elsők vagyunk, hiszen a hazai gyártású gyógyszerek aránya 55 százalékról 28 százalékra csökkent. Úgy gondolom, ha azokban az esetekben, ahol a hazai készítmény egyenértékű – azaz helyettesíthető vele egy originális termék – amint az Nyugat-Európában is megszokott, akkor a piaci részesedésünk még növekedhet is. Ha az orvosok a mi jelenleg forgalomban lévő egyenértékű készítményünket preferálnák és nem a drágább import termékeket, az mintegy 12 milliárd forint többletárbevételt jelentene (ennek minden adó- és tb-vonzatával együtt), emellett ez a gyógyszerkasszának 2 milliárd, a betegeknek pedig 1 milliárd forint közvetlen megtakarítást jelentene.
– A másik oldal a betegek átállításának nehézségeivel szokott érvelni...
– Az átállítás Nyugat-Európában nem kérdés. Ha egy originális termék védettsége lejár, gyakorlatilag egy hónap alatt átállnak a betegek az új genetikus készítményekre. Ma már mindenhol annyira szigorú a törzskönyvezési folyamat, hogy ha egy generikum ezen átesik, akkor gyakorlatilag már nincs kockázat.
– Miközben a generikus gyártók bevételüknek általában kevesebb, mint 5 százalékát fordítják kutatásra (szemben az originálisok 18–22 százalékos arányával), a Richter forgalma 8–10 százalékát, az idén 10 milliárd forintot költ kutatásokra. Milyen eredménnyel?
– A K+F kiadásaink egyharmadát fordítjuk eredeti kutatásokra. Az elmúlt tíz évben több mint 10 ezer molekulát vizsgáltunk és 1996 óta vagyunk a piacon eredeti készítményünkkel, a Curiosinnal. Éppen a múlt héten jelentettük be az utóbbi évek legnagyobb kutatási sikerét: az amerikai Forest, amely a központi idegrendszer területén az egyik legelismertebb gyártó, beszállt egy, kutatóink által kifejlesztett molekula vizsgálatába. A reményeink szerint skizofrénia és bipoláris depresszió elleni antipszichotikum (persze a pontos indikáció majd csak a folyamat végén derül ki) vizsgálata jelenleg a klinikai I. fázisban van. E fázisban is nagy az elhullási arány, de mi – és láthatóan az amerikai fejlesztést magára vállaló Forest is – bízunk a sikerben.
– Mit vár a Richter a belföldi piacon 2005-től?
– Abban bízunk, hogy a 3 éves gyógyszer-megállapodás megfelelő alapot jelent arra, hogy a magyar gyógyszerpiac végre kiszámítható piacként működjön, és a gyártókat ne sújtsa sem fűnyíró elven működő árcsökkentés, sem indokolatlan befizetés. Utóbbi az idén 2 és fél milliárd forintos vesztséget okozott, miközben sok, dollárban számoló külföldi versenytársunk élvezi a forinterősödés hasznát.
– Piacvédelmet sürgetnének?
– Minden országban preferálják valamilyen módon a hazai gyógyszerpiaci szereplőket. Mi viszont már azzal megelégednénk, hogyha jelenlegi, kifejezetten hátrányos helyzetünk megszűnne és a kormányzat figyelne arra a mintegy 45 milliárdos nemzetgazdasági hozzájárulásra (a 10 milliárdos kutatási büdzsé mellett 10 milliárdot ruházunk be itthon, emellett 25 milliárdnyi tb-járulékot és adót fizetünk), amit a Richter évente jelent. A versenyhátrány egy része persze az árfolyam-politikából fakad, ám ezzel „legalább” nem vagyunk egyedül...
