Az OTP a régió vezető bankja lesz!

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

– Öt évvel ezelőtt – mai névértékre számolva – 1100 forint volt az OTP-részvény árfolyama és részvényenként 110 forint az eredménye. Azóta mindkét szám ötszöröződött. Hol lesz öt év múlva a bank?
– Remélem, a trend folytatódik. Két út áll előttünk, de mindkettőben közös, hogy rövid időn belül a régió meghatározó bankja leszünk. Ahol már jelen vagyunk – Szlovákia, Bulgária, Románia és szinte biztosra vehető, hogy hamarosan Szerbia is, még ha Horvátországra esetleg várni is kell néhány hónapot –, ott erősíteni akarjuk a részesedésünket. Nem zárom ki, hogy előbb-utóbb Ukrajnában is meg fogunk jelenni. Ha sikerül elérni a meghatározó státust tágan értelmezett térségünkben, akkor kétfelé ágazhat az utunk. Az egyik lehetőség, hogy a térség vezető bankjai (mint például az Erste, a HVB, a National Bank of Greece és természetesen az OTP) valamiféle konszolidáción esnek át. A másik pedig, hogy ha terveink valóra válnak, akkor nyugat felé terjeszkedünk.
– Azért a nyugat-európai mezőnyben az OTP még a mostani öt-hatmilliárd eurós kapitalizációjával is csak középbank...
– Nemcsak a kapitalizáció számít, ráadásul az éppen elég gyorsan nőtt az utóbbi időben. Úgy gondolom, három éven belül el tudjuk érni az egymilliárd eurós éves profitot, ami azért már elég nagy mozgásteret ad. Lehet, hogy nem hangzik túl szerényen, de jó néhány európai bankot tudnánk hatékonyabban üzemeltetni. A kiadás/bevétel arányunk az anyabanknál 42, csoportszinten 50 százalékos, ami arra utal, hogy az akvizíciók közben sem feledkeztünk meg a banki működés költséghatékonyságáról.
– Visszatérve a régió nagy bankjainak konszolidációjára, e folyamatban milyen szerepet töltene be az OTP?
– Inkább felvásárlók, esetleg fúzió résztvevői lennénk, de semmiképpen sem felvásárolt bank.
– El tudna képzelni az OTP például az Erstével vagy a HVB-vel egy fúziót?
– Ha megfelelő a szereposztás, bármit, de erről még nagyon korai lenne beszélni.
– És ha egyszer véget ér az akvizíciók kora?
– Ha Keleten befejeződött a felvásárlás, és befejeződött a konszolidáció, Nyugaton pedig nem találunk megfelelő célpontot, akkor a nyereséget megosztjuk a tulajdonosokkal, folyamatosan visszavásároljuk és bevonjuk saját részvényeinket, ezzel biztosítva a részvényárfolyam további emelkedését. Az elkövetkező 10 évben azonban erre igen kevés esélyt adok. Egy évtizeden át a bank organikus növekedése – ha nem is az utóbbi két évben „megszokott” mértékben – biztosítva van.
– Az OTP növekedésének motorja az utóbbi két évben – legalábbis itthon – vitathatatlanul a lakáshitelezés volt, aminek a növekedése lassulni látszik. Hol van még kiaknázatlan lehetőség?
– Az egyik a lakossági fogyasztáshoz kapcsolódó finanszírozás bővülése, a személyi kölcsönök, áruvásárlási kölcsönök és hitelkártyák terén. A másik terület az EU-forrásokból megvalósuló önkormányzati, vállalati beruházások hazai részének finanszírozása. Emellett a kamatszint csökkenése miatt ismét fel fog értékelődni a befektetési szolgáltatások szerepe, az utóbbi két év rossz eredménye után a hazai érdekeltségek között újra visszanyerheti fontos szerepét az OTP Alapkezelő.
– Korábban arról volt szó, hogy az OTP a magyar bankrendszer konszolidációs folyamatában is komoly szerepet kíván játszani.
– A folyamat még várat magára, és nem hiszem, hogy azért, mert valamennyi szereplő teljes hatékonysággal dolgozna a piacon. Inkább arról van szó, hogy a világ nagybankjai nehezen adják fel a már megszerzett pozícióikat – még ha csekélyek is –, elég nekik a néhány nagy ügyfél kiszolgálása vagy a lakossági piacból kihasított pár százalékos rész. Ha valaki nem tud egy ország teljes bankszektorából legalább 10 százalékot kihasítani magának, akkor csak egészen speciális indokokkal érdemes a piacon maradni. Mi mindenestre tudunk várni.
– Ez a tízszázalékos szabály érvényes az OTP-re is külföldön?
– Természetesen. Magyarországon és Bulgáriában ennél jóval nagyobb a részesedésünk (25,3, illetve 13,5 százalék), a többi országban viszont ezt még el kell érnünk, leginkább újabb akvizíciókkal. Ezért gondolkozunk újabb bankvásárláson Szlovákiában és Romániában is.
– Nem tart-e attól, hogy az OTP nemcsak az imént vázolt folyamat végeredményeként, de már addig is értékes felvásárlási célponttá válhat?
– Nem tudom elképzelni, hogy bármiféle felvásárlás a menedzsment ellenére sikeres lehetne, megvan a megfelelő forgatókönyvünk egy efféle támadás kivédésére.
– Hallottam olyan véleményt is, hogy az OTP csak akkor válik felvásárlási célponttá, ha egyszer maga a bankot immár több mint egy évtizede irányító szűk csapat „unja meg” a sikereket, és más kihívásokat keres. Bekövetkezhet ez?
– Ha a bank már nagy erőfeszítéssel sem tud értéket teremteni, akkor ez a munka már valóban nem lenne kihívás. A magam részéről egy stagnáló, lefelé szálló ágban lévő OTP-ben nem kívánnék semmilyen szerepet játszani, de szerencsére a folyamatok nem ebbe az irányba tartanak.
– A bank mellett más kihívások is beleférnek-e az életébe: belép-e valaha a politikába?
– Nem szeretnék belépni, az nem nekem való. Igazából szeretnék sikeres üzletember lenni a bank mellett más üzleti területen is. Ahogy most már egyfajta minta az OTP – az európai bankvilágban is odafigyelnek ránk –, szeretném, ha a saját cégeim a maguk ágazatában is egyfajta mintául szolgálnának.
– Korábban Csányi Sándor cégeiről inkább csak legendák voltak, mostanában egyre több konkrét információ is kiderül az ország egyik legnagyobb magánvállalat-birodalmáról. A kedvenc gyermek alighanem a borászat, amelyet a „nevére is vett”.
– Valóban, a Csányi Pincészetre büszke vagyok, különösen arra, hogy az idei Vinagórán két aranyérmet értünk el, az összes villányi bor közül mi kaptuk a legnagyobb elismerést. Emellett a 11 ezer hektáron gazdálkodó Dalmand Rt. is biztatóan fejlődik, a növénytermesztés már világszínvonalon áll. Most következik a sertés- és a szarvasmarha-ágazat újjászervezése. Szeretném, ha néhány év múlva a Dalmandot úgy emlegetnék, mint a kontinens egyik legfelkészültebb agrárüzemét. A Dél-Dunántúlon kialakuló agráripari vertikum két másik eleme a Mizo és a Délhús. Az utóbbi decemberben kerül ténylegesen a birtokomba. Nem zárom ki, hogy a sort jövőre újabb nevekkel lehet majd folytatni.
– A múlt héten a bolgár köztársasági elnökkel folytatott tárgyalásain is szóba kerültek saját befektetési tervei.
– Bulgáriában még nincs befektetésem, de vizsgálok egy jó adottságú borászatot. Nagyon ígéretesnek tartom a bolgár gazdaságot, néhány éven belül a térség fejlődésének motorjává válhat.
– Búcsúzóul: a Mol már készül a varsói tőzsdére. Követi-e őt – mint Szlovákiában az akvizíció terén – az OTP Bank?
– Megvárjuk a Mol ottani tapasztalatait, de ha ezek kedvezőek, mi sem fogunk itthon maradni.