Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Még mindit túl olcsó? – tehetik fel a kérdést maguknak az elemzők a Mol Rt. pénteken megjelent gyorsjelentésében közölt 153,4 milliárdos eredmény láttán (a NAPI Gazdaság konszenzusa 130 milliárdos eredményt tartalmazott – szinte szégyellni való a teljesült értékhez képest). Az olajcég, amely sokszor okozott már meglepetést ilyen tekintetben, pénteken szinte kivétel nélkül mindenkit meghökkentett, egyöntetűen túlszárnyalva minden – optimista vagy kevésbé optimista – elemzői várakozást, becslést, de valószínűleg még legmerészebb befektetői várakozásokat is. Mosonyi György vezérigazgató ezt a meglepetést érthetőnek nevezte, magyarázata meglehetősen egyszerűen, ám annál érthetőbben indokolta, miért is sikerült a Molnak meglepnie a piacot az elképesztően jó háromnegyed évi eredménnyel.
A közel-keletre jellemző Brent jegyzését figyelő piac és az elemzők sem számoltak ugyanis azzal, hogy világpiaci olajár-emelkedés a Mol szempontjából több olyan hatással is jár, amelyek nem igazak a világ többi olajcégére nézve. Az olajcégek általában elsősorban Brent típusú, kevésbé savas kőolajjal dolgoztak eddig, finomítóik is ennek feldolgozására álltak rá, ráadásul olajukat jórészt tengeri úton szerezték be. Az elmúlt időszak jóval 50 dollár feletti árrekordjairól szóló beszámolók többsége ezek drágulását takarta, a megnövekedett igények elsősorban ezt a típusú olajat drágították, hiszen a finomítók többsége ezt kereste. Ráadásul jórészt tengeren keresztül, ami szűkössé tette a tengeri szállítási kapacitásokat.
A Molnak ez különösen jó feltételeket teremtett, hiszen ez a cég olcsóbb olajfajtát az uralit vette, s eddigi beruházásait is erre az olajra optimalizálta, ráadásul a tengeri szállítás megnövekedett díját sem kellett kifizetnie. A Mol és a Slovnaft finomítója az utóbbi évek beruházásai következtében (200-250 milliárdos összegről van itt szó) a legmagasabb minőségű benzint és gázolajat tudja előállítani, ami természetesen a legdrágább is, és teszi ezt úgy, hogy a többi, másfajta olajat feldolgozó finomítóval szemben egységnyi olajból a legtöbb terméket tudja kihozni. Az olajpiaci gyorstalpalóból így talán megérthető, miért is tudta a Mol még a tengernyi adatot figyelembe vevő elemzőket is meglepni feldolgozáskereskedelmi üzletágának 115 milliárdos üzleti eredményével. Külön figyelemre méltó ezen belül a Slovnaft hatalmas, 57 milliárdos üzleti eredménye.
Mindezek mellett szinte eltörpül a többi üzletág termelése, noha azért figyelemre méltó, hogy összességében is jelentős javulást mutatnak a tavalyi, szintén nem rossz év hasonló időszakához képest. A legfontosabb ebből a szempontból a gázüzlet 44,3 milliárdos üzleti eredménye, amely az új földgáz-árszabályozásnak és a forintban különösen olcsó dollárnak köszönhető. Az üzletág emellett 15,5 milliárd forintot helyezett céltartalékban a későbbi import-gázáremelkedés esetére. A kutatás-termelés számai csupán 6,3 milliárddal lettek jobbak a tavalyi szintnél, de így 43,7 milliárdot hozott a közös kasszába, azonban itt nem szabad elfelejteni a befizetett 30,8 milliárdos extra bányajádékot (ez 2003-ban még csupán 6,7 milliárd volt). Javult a petrolkémiai szegmens is, 11 milliárdos eredménye ugyan a benne lekötött tőkéhez képest még mindig nem sok, de sokkal több, mint amit eddig láttunk.
A gyorsjelentéssel kapcsolatos leglényegesebb megjegyzés talán az lehet, hogy ez az eredmény gyakorlatilag minden tekintetben valós, nem tartalmaz sem túlzott mértékű pénzügyi nyereséget (a 13 milliárdos hiteleken elért árfolyamnyereség nem különleges mértékű), sem más egyéb adózással kapcsolatos rendkívüli eredményt, amit korábban láthattunk az olajcégnél egy-egy rekord esetében. Összességében elmondható, hogy a Mol minőségileg új szintre lépett az idén, ezért nem nevezhető csodának a bekövetkezett 100 százalékos árfolyam-emelkedés sem.
Ugyanakkor néhány tényezőt érdemes megemlíteni, amit a befektetőknek mindenképpen tudniuk kell, mielőtt a korábbi évek eredmény- és árfolyamadatainak összehasonlításából kiindulva hoznak döntéseket. Az idén nem csupán a Mol változott meg jelentősen, de ugyanez történt magával az iparággal is. Korábban szinte elképzelhetetlen szintre került az olajár és a termékárak is ennek megfelelően alakultak. A finomítói tevékenység jövedelmezősége általában is hatalmas mértékben nőtt, miközben a dollár árfolyama történelmi mélységekben jár. A Mol viszont időközben eladja gázüzletágát, és jövőre már sokkal közelebb áll egy tiszta olajcéghez, mint korábban. Ez pedig azt jelenti, hogy a korábbinál sokkal ingadozóbb eredményességet hozó iparágban fog működni (persze ez sem teljesen igaz, hiszen eddig az eredmény ingadozásáról gondoskodott a hazai gázárszabályozás változása, ez azonban Mol-specifikus dolog, ugyanúgy, ahogy a korábban részletezett speciális előnyök is). A finomítói marginok és az olajár magas szintje szakértők szerint mindenképpen változni fog, a kérdés csupán az, hogy mikor. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a jövőben a Mol árfolyama valószínűleg sokkal jobban igazodik majd a nemzetközi tőzsdéken szereplő olajcégek árfolyamának változásaihoz, az eddigi felértékelődésnek azonban minden alapja megvolt. Ezzel egyidejűleg a jövőre nézve kedvező várakozások sem alaptalanok, az elemzők már első látásra is jóval megnövelték eredményvárakozásaikat (az idei évre 180–200 milliárdos nettó nyereséget várnak, ami 1750–1940 forintos részvényenkénti eredményt jelentene a mostani 1488 forinthoz képest). A feltehetően még jó ideig megmaradó speciális előnyök mellett jövőre ráadásul Mosonyi egy kedvezőbb vegyipari ciklus beindulását is szinte biztosra vette a sajtótájékoztatón, és akkor még nem volt szó a gázüzlet eladásából várható, egyelőre nem kiszámolható (nem tudni mikor és milyen áron élhet a Mol az eladási opcióival) rendkívüli nyereséggel, ami 50, de akár százmilliárd forint is lehet. Ez pedig a mostani becslések alapján akár a jövő év egészére is kihozhat egy hasonló eredményt.
