Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Éppen egy éve adta el – hosszú évek óta az első sikeres hazai és nemzetközi emisszió keretében – az ÁPV Rt. az FHB 47 százalékát. A 2 millió 225 ezer törzsrészvényt 4300 (a magánbefektetőknek 4000) forintért adták el, de az FHB partnerbankjai körében gazdára lelt 588 ezer – speciális kérdésekben beleszólást biztosító – elsőbbségi részvény is. (Ezekből 212 ezer a vagyonkezelő nyakán maradt.) Az akció a dolgozói kibocsátással együtt 11,75 milliárd forintos privatizációs bevételt hozott. A befektetők még nagyobbat kaszáltak: a jelzálogpapír árfolyama azóta elérte a 11 ezres szintet, így profitjuk meghaladja a 18 milliárd forintot.
A múlt héten a miniszterelnök bejelentette, hogy a postát és az MVM-et ugyan nem, de az FHB-t (és a megmaradt Mol-pakettet) az állam értékesíteni kívánja jövőre. Az ÁPV-nél lévő 2,9 millió törzsrészvény a tőzsdei árfolyamon 32 milliárd forintot ér, a 212 ezer elsőbbségi papír árát nehezebb becsülni. Azonnal megindultak a találgatások az értékesítés módjáról, annál is inkább, mivel a kormányfői kijelentés nem szólt a tőzsdei útról.
A bank – amelynek a 3,36 milliárdos féléves profit után a csütörtökön publikálandó gyorsjelentéssel sem kell valószínűleg szégyenkeznie (megfigyelők 5-5,5 milliárd közé várják a profitot) – a kiszivárgott hírek szerint mindenáron szeretne minél tovább a tőzsdén maradni. Ez az FHB devizaalapú jelzálogleveleinek külföldi kelendősége szempontjából is fontos. Ugyanakkor a jelzálogbank zsíros falat lenne sok konkurens pénzintézet számára...
A bank privatizációjáról szóló kormányhatározat 2003-ban 50 százalék–1 részvény értékesítéséről szólt, így az ügy mindenképpen a kormány elé kerül majd. A döntő kérdés az eladás mikéntje. A tőzsdei zártkörű eladás nem időigényesebb, mint az egy vevőnek való pályáztatás, amint ezt a tavalyi molos akció bizonyította. A potenciális vevők ugyanis igen jól ismerik a bankot. A bank közkézen lévő 2,9 millió részvénye egyébként meglehetősen koncentrálódott. Bár a részvényesek száma meghaladja az ezret (tavaly novemberben háromezer volt), a közkézhányad 88 százaléka (2,55 millió darab) angolszász pénzügyi befektetők, nem kis részben kifejezetten jelzálogintézetek papírjaira specializálódott alapok birtokában van.
Ez a helyzet esélyt ad egy, az állam számára a bevételt maximalizáló, ugyanakkor a bank feletti állami kontrollt középtávon még biztosító megoldásnak: az átváltoztatható kötvények eladásának. A Richter-kötvények szeptemberi sikere (a 2009 szeptemberében összesen 4,6 millió darab Richter-részvényre opcionálisan átváltható kötvényeket 137 eurós áron jegyezték le, szemben a részvény mostani 92 eurós prompt árfolyamával) miatt érthető, ha a vagyonkezelő efféle megoldásban (is) gondolkodik. Az átváltható kötvények kamata (a Richternél egy százalékkal beérték a befektetők, amelyre – ha nem élnek az átváltással – a végén visszamenőleg évi 2 százalék jár) az FHB-nél is alighanem kigazdálkodható lenne az állam kezében maradó papírok osztalékéból. Ez a megoldás egyrészt az állami pakett 32 milliárdos prompt áránál jelentősen nagyobb bevételt hozhat (az FHB jövője ötéves távlatban még a Richterénél is jobban tervezhető, hiszen nincs benne orosz piaci és dollárkockázat), másrészt a bank menedzsmentje számára is megadja a szórt tulajdonosi szerkezetet illető biztonságot, amelyre a bank érdekében vélhetően vágyik. A Bogsch Erik Richter-elnök (illetve a mellette ötletgazdaként álló Simor András egykori tőzsdeelnök és ex-CA-vezér) által kitaposott út alighanem mások számára is járhatónak tetszik.
