Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A külföldi tőzsdéken az emelkedő olajár már hónapok óta erős nyomás alatt tartja a részvényárfolyamokat. A pesti tőzsdén több olyan társaság is forog, amelynek eredménye ki van téve az olajár változásának, a fekete arany jegyzésének emelkedése azonban másként hat az olaj- és gáziparban tevékenykedő Mol eredményére, mint az olajat alapanyagként felhasználó vegyipari társaságok profitjára.
A Mol különböző üzletágaiban teljesen eltérő módon érvényesül a magas olajárak hatása, abban azonban minden megkérdezett elemző egyetértett, hogy az olajtársaságra gyakorolt hatás összességében kedvező. A magyarországi és immár tetemes oroszországi kitermeléssel is rendelkező Mol számára az olaj felszínre hozatalának nyereségét, ha nem is egy az egyben, de mindenképpen direkt módon növeli, ha a kőolajárak magasak. A hazai olajárak esetében ez viszonylag egyszerűen érvényesül, az oroszországi kitermelésnél már nem ennyire egyszerű a helyzet, ott a Jukosszal közös cég csak a kitermelt olaj egy részét exportálhatja világpiaci áron, a többit az orosz piacon kell nyomott áron eladnia. A emelkedő olajárak mellett azonban ott is megfigyelhető a nyereség növekedése, már egy dollárnyi hordónkénti áremelkedés is milliárdos hatást gyakorol az olajcég eredményére.
A kitermelés – illetve az ehhez szorosan kapcsolódó kutatás – hasznának az olajárak emelkedésével párhuzamos növekedése mellett meg kell említeni a finomítói árrés szokatlanul magas szintjét is, bár az elemzők az összefüggést némiképp eltérően ítélik meg. Van ugyan példa arra, hogy a magas olajárak alacsony finomítói árrés mellett valósulnak meg, a finomítói árrés azonban mégis inkább a magas olajárak mellé társul inkább, márpedig a Mol tevékenységében ez sokkal inkább meghatározó, mint a mégoly nyereséges kitermelés. A mostani magas finomítói árrésszint pedig negyedévről negyedévre lehetővé teszi a Molnak, hogy minden eddigit meghaladó nyereségekről adhasson számot a gyorsjelentésében.
A gáz tekintetében egészen más a helyzet, ez esetben az olajárak emelkedése a vele párhuzamosan emelkedő gázárakon keresztül hathatna. A hazai szabályozás viszont olyan, hogy a magas gázárak miatt a kitermelésen képződő extraprofitot az extra bányajáradékon keresztül nagyrészt elvonják (így a Mol csak elismert költségeit és az ehhez tartozó ellenőrzött mértékű profitot keresi meg). A megmaradó részt a Mol céltartalékolja. Erre, úgy tűnik, szükség is van, hiszen a nemzetközi piacokon bekövetkező áremelkedést a hazai piacon csak késve követi a nagykereskedelmi ár emelése. Mivel a magyar fogyasztóknak eladott körülbelül 13 milliárd köbméter gáznak csupán 20–25 százaléka itthoni kitermelésű, a többi import, az időközben magasra emelkedő importár miatt az értékesítésen időnként veszteség képződik. Ezt ilyenkor céltartalékkal ellensúlyozza az olajcég. Persze ez csak ideig óráig elegendő, így a Molnak létérdeke, hogy az új szabályozás maradéktalanul érvényesüljön.
A vegyipari társaságokat általában akkor nem szokta kedvezőtlenül érinteni az olajár-emelkedés, ha azt elsősorban a gazdasági növekedésből fakadó keresletnövekedés okozza, ám most nem ez a helyzet – mondta Miró József, a Cashline elemzője. A olajár emelkedését jelenleg ugyanis elsősorban a szűkös kapacitások okozzák. A gazdasági növekedés vezérelt emelkedés esetén egységesen növekedne a kereslet a vegyipari cégek termékei iránt, a polimerárak azonban most nem követik a vágtázó olajárakat.
Persze az egyes termékeket külön-külön érdemes vizsgálni, mert a piacukat speciális tényezők, így egy-egy felhasználó iparág teljesítménye, technikai problémákból adódó termeléskiesések vagy éppen egy nagyfelhasználó megjelenése befolyásolhatják. A tipikusabb vegyipari vállalatnak tekinthető TVK-val kapcsolatban elmondható, hogy a második negyedévben a vegyipari marzsok kisebb mértékben csökkentek ugyan, de még így is jó 25 százalékkal magasabban állnak, mint 2002 végén – mondta az elemző. A BorsodChem esetében árnyalja a képet, hogy a vegyipari ciklustól függetlenebb izocianátok világpiaci ára ugyan stabilabb, ám egyes alapanyagaik – különösen az üzemanyagból kivont benzol – ára az elmúlt időszakban többszörösére nőtt. A kereslet egyébként ezek iránt a vegyiparon belül speciálisnak számító termékek iránt az utóbbi időben nőtt, így a harmadik negyedévben a gyártók emelni tudtak áraikon.
A magyar tőzsdei társaságok közül a Pannonplast van a legjobban kitéve az olajárral együtt korreláló alapanyagár-változásnak. A műanyagipari társaság esetében jellemzően néhány hónapos késéssel érezteti hatását az áremelkedés, amit eddig nem hárított át a vevőkre. A cég helyzetét nehezíti, hogy az általa használt pvc-alapanyag esetében nincs határidős piac, amin fedezni lehetne a terméket, ráadásul az olajárral sem mozog annyira szorosan együtt, így ha erre kötnének derivatív üzletet, az inkább pénzügyi tranzakciónak minősülne, sem mint fedezeti ügyletnek. Az alapanyagár-mozgás sokkal nehezebben jelezhető előre, mivel azt a pillanatnyilag várt keresleti-kínálati várakozások határozzák meg. A menedzsment mindenesetre már jelezte: dolgoznak azon, hogy valamilyen szinten ki tudják küszöbölni ezt a problémát. Ha pedig tartósan magas marad az alapanyag ára, akkor nem marad más hátra, mint megpróbálni valamennyit mégis csak áthárítani a vevőkre.
