Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A Mol az elmúlt években nagyon megváltozott. Nemcsak az árfolyama duplázódott, de a vállalat egész struktúrája más, mint a 90-es években, hiszen nemzeti cégből regionális céggé vált. Miben látja ennek a változásnak a lényegét?
– A Mol elmúlt éveinek legfontosabb jellemzője, hogy a környezeti változásokra rendkívül gyorsan reagálni képes vállalattá vált. A Mol 1998-ig még egyértelműen egy szocialista nagyvállalat volt, amiből a 2000–2001-es gázárveszteség ellenére – megjegyzem, ez óriási pofon volt a vállalatnak, összesen 235 milliárd forint úszott el – meg tudtunk újulni. Ma már új vállalatirányítási eszközöket használunk, a cég a befektetők számára teljesen transzparens, és tevékenységünk átnyúlik az országhatárokon. Hiszem, hogy létezik közép-európai tudat, és azt remélem, hogy a Mol létével – mint közép-európai regionális vállalat – ezt példázza. A külföldi befektetők már évek óta így is kezelnek minket, a régióban a Mol és az OTP tudta egyedül kivívni magának ezt a pozíciót. A Forbes legújabb listáján – ahol a világ 400 legjobb befektetése szerepel – talán nem véletlen, hogy csak mi ketten, a Mol és az OTP képviseljük mind a tíz új EU-tagállam vállalatait.
– Mit jelent egy regionális vállalatot vezetni a kormányzati kapcsolatok szempontjából?
– Nagyon sok kommunikációt. Ezer alkalommal kell kommunikálni több ország számtalan hatóságával. Sok jogszabály jószerével csak a Molra vonatkozik – hiszen kőolaj- és földgázfeldolgozást Magyarországon más nem folytat –, ezek előkészítésénél, felülvizsgálatánál folyamatos partneri viszonyra kell törekednünk a kormányzattal. Most már nem is eggyel, hanem legalább hárommal.
– Mennyire van Magyarországhoz kötve a Mol?
– A Mol egészének működése praktikusan országfüggetlen, a Mol-központ elvileg ugyanúgy működhetne Pozsonyban, mint Budapesten. Itt Magyarországon hozzuk a döntéseket, az eredmény zöme is itthon képződik, de egyre nagyobb a külföldi érdekeltségek hozzájárulása a profithoz. Ugyanakkor már most látszik, hogy bizonyos tevékenységeket középtávon célszerű lenne átvinni Szlovákiába. Ugyanis Szlovákia növekvő versenyképességéhez nagyban hozzájárul áttekinthető adórendszere: a társasági adó, az szja és az áfa egyaránt 19 százalék.
– Mi marad 2010-re a Mol nemzeti jellegéből?
– Bízom benne, hogy több nemzet is saját nemzeti vállalatának fogja tekinteni a Molt. A Mol minden országban, ahol működik, társadalmi felelősséget vállal akár a környezetvédelem, akár a termékminőség, akár a kultúra vagy a sport támogatása területén. Ezt minden országban, ahol működünk, nagyra értékelik. A nagyvállalatok a világon mindenhol többet adnak a társadalomnak, mint amennyi adót befizetnek. És megtermelt jövedelmeik túlnyomó részét is visszaforgatják beruházásaikban, ami megint csak az egész gazdaság javára szolgál. A Mol az elmúlt öt évben Magyarország legnagyobb beruházójává vált. Pillanatnyilag beruházásaink meghaladják az évi 150 milliárd forintot, a TVK-nál hamarosan befejeződő fejlesztés egyedül meghaladja a 400 millió eurót.
– Ezek végső soron mégiscsak a későbbi profit érdekében születnek...
– Ez egy nagyon egyoldalú megközelítés. Ne felejtse el, milyen húzóerőt jelentenek ezek a beruházások a beszállítói oldalon egy-egy régió számára. Remélem, minden döntéshozó érzékeli ebben az országban, hogy a világ távoli pontjain kisebb országokat elsősorban „zászlóshajó-vállalataik” alapján ítélnek meg. A Nokia sikere Finnország sikere, a Carlsberg sikere Dánia sikere. Szeretném, ha a Mol sikere Magyarországra is sugározna, még akkor is, ha a Mol néhány év múlva már egyre kevésbé lesz „csak” magyar vállalat.
– Azért a tulajdonosoknak is jól kell járniuk.
– Nem hiszem, hogy panaszkodnának. A Mol tulajdonosi struktúrája az elmúlt években átalakult – az állami tulajdon csökkenése miatt is –, ma már kizárólag pénzügyi befektetők a fő tulajdonosaink. Ilyen az OMV is, amely a nyilvánosságra került információk szerint 5 ezer forint alatti árat fizetett részvényeiért, így (különösen euróban számolva) igen szép pénzügyi nyereségre tett szert.
– És a volt Slovnaft-tulajdonosok is pénzügyi befektetők?
– A pénzügyi nyereség, úgy gondolom, számukra is tetemes. Az elmúlt években világszerte felment a finomítói kapacitás értéke – főleg amiatt, hogy az USA-ban kisebb a finomítói kapacitás a szükségesnél –, például a százhalombattai finomítót, ha a mai színvonalon most kellene előállítani, legalább 2 milliárd dollárba kerülne.
– Ez egyben igazolja az elmúlt évek stratégiáját is. A társaságnál végrehajtott menedzsmentváltás és az utolsó nyilatkozatok már mind egy új stratégiát sejtetnek.
– Valóban, a régi stratégiából az újba való átmenet folyamatos. A feldolgozás-kereskedelemben való terjeszkedés mint stratégia bevált, de most már nem folytatható az eddigi módon. A gyors változások kora lejárt. Közép-Európában lezárult a petrolkémiai szektor konszolidációja, amelyből a Mol sikeresen vette ki a részét. Ebben a konszolidációban van egyfajta lassulás, de ez bármikor újra felgyorsulhat, főleg ha felmerül egy Mol–PKN, vagy egyéb nagyobb szereplők közötti fúzió. Ugyanakkor a Mol ma már bír akkora kockázatviselő képességgel és szakértelemmel, ami lehetővé teszi a készletakvizíciókat is. Mostantól ebbe az irányba is aktívabbak leszünk, hiszen az a jó, ha a Mol készletei arányban állnak a meglévő finomítói kapacitásokkal.
– Ennek fényében nem volt-e hiba négy-öt éve eladni a Mol külföldi kitermelési portfólióját?
– Akkoriban, 1999–2000-ben a Mol még nem rendelkezett azzal a kockázatviselő képességgel, amely az akkori széles kutatási portfólióhoz szükséges volt. Mint ismeretes, a jemeni és pakisztáni mező kivételével a többi kutatási projektet értékesítettük. Ez jó döntés volt, mert 2000–2001-ben eltűnt a Mol nyeresége, ráadásul elkezdődtek a Slovnaft-, INA- és PKN-tárgyalások. Ha megmaradt volna ez a nagyon erős kutatás-termelési kitettség, nem tudtunk volna lépni a regionális akvizíciók területén.
– Azért van még potenciális befektetési lehetőség a kereskedelem területén is. Mi a valóság a Shell Romaniával kapcsolatos akvizíciós pletykák körül?
– Románia egy gyorsan növekvő piac, amely fontos a Molnak. Romániában egyébként az év végétől nyolcvan töltőállomásunk működik, ami a piac 5-6 százalékát jelenti. Hogy töltőállomások megvételével vagy más zöldmezős módon növeljük jelenlétünket, ezt még nem tudom, de folyamatosan figyelünk a piacra. Ezért örülünk annak is, hogy a Petrom-privatizáció sikerrel zárult, függetlenül attól, hogy egy konkurensünk vette meg a társaságot. A piac kisebb és közepes szereplői számára is fontos, hogy a legnagyobb szereplő konszolidáltan működjön.
– Egy forró téma. A világpiaci gázárak az olajárakat követve hatalmas ütemben emelkednek. Mi fog itthon történni?
– Senki se higgye azt, hogyha egy előremutató szabályozás létrejött, akkor többé nincs feszültség a gázárak terén. Ma a szabályozók szerint nincs szükség azonnal gázáremelésre. A rendelet előírja az árfelülvizsgálat időpontját: január 1. Lehet, hogy kevésbé lenne fájdalmas egy előrehozott emelés, ami időben széthúzná a drágulást. Erre a gazdasági miniszternek van lehetősége kivételes esetben, különösen nagy mértékű világpiaci árváltozás esetén. Az ő joga eldönteni, hogy ez a mostani áremelkedésre ráillik-e. De a rendelet egyébként világosan meghatározza, hogy mit tehetünk és mit nem. Egyébként a gázáremelés érintettjei 40-50 százalékban azok a külföldi tulajdonú vállalatok, amelyeknek a tulajdonosai amúgy is megszokták, hogy alkalmazkodniuk kell a világpiaci gázárakhoz. Számukra extraprofitot jelent, ha késik vagy elmarad az emelés.
– De a lakosság még nemigen szokott hozzá mindehhez...
– Már 2003 októbere óta működik egy mechanizmus, amely az árváltozást igyekszik tompítani. Ez – igaz, átmeneti – lehetőséget ad arra, hogy a lakosság ne érezze a teljes világpiaci áremelkedés hatását. A mechanizmus hibája, hogy generális és nem szociális jellegű. Nem rászorultsági alapon működik, így azok is kapnak támogatást, akiknél ez nem lenne cél. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kormányzatnak kettős felelőssége van. Egyrészt tartani ígéretét, hogy a rászorultaknak ne kelljen szembenézniük a világpiaci árváltozásokkal, másrészt a szabályzatban rögzített feltételeket kell alkalmazni a piac összes szereplőjével szemben.
– Mibe kerül mindez a Molnak?
– Tavaly augusztustól megemelt bányajáradékot fizetünk be egy olyan alapba, amelyből a kormányzat támogatja a lakossági gázárakat. Idén az általunk külön e célból befizetendő összeg mintegy 35 milliárd forintot tesz majd ki.
– Az idei nagy üzlet, a gázüzletág eladása, a partnerbevonás során csak a végösszeg számít, vagy más szempontok esetleg még nagyobb súllyal esnek latba?
– A kínált összeg meghatározó a döntésnél a Mol számára, de hasonlóan fontos a partner minősége, megbízhatósága, és az, hogy belépésével milyen mértékben tud többlet üzleti értéket teremteni a magyar gázszektor számára. De hangsúlyozom, az összeg esik a legnagyobb súllyal latba.
– Befejeződik még az idén a tranzakció?
– Úgy látom, a partnerkiválasztás és a szerződéskötés az év végéig lezárulhat, még ha a hivatalos zárás minden bizonnyal át is húzódik 2005-re.
– Mihez kezd a Mol a befolyó – megfigyelők szerint több száz milliárd forintos – vételárral?
– A számot inkább nem kommentálnám. Annyit mondhatok: a tranzakció előkészítésével párhuzamosan azt is előkészítjük, hogy utána mi történjék a befolyt vételárral. Többféle lehetséges felhasználási lehetőséget számba veszünk.
– Az elmúlt napokban Michel-Marc Delcommune, az új stratégiai igazgató többször nyilatkozott arról, hogy a Mol osztalékpolitikája változhat. Erre célzott?
– A Mol filozófiája a részvényesek hosszú távú érdekeit szolgálni. Amíg magasabb a jövedelmezőségünk, mint az iparági átlag, addig a pénzt visszaforgatjuk a Molba. E kérdés eldöntésének nem most van az ideje.
– Mi a véleménye a Mol-árfolyam utóbbi hónapokban tapasztalt kiugrásáról?
– Az árfolyam-alakulást most sem szeretném kommentálni, de örülök annak, ami az elmúlt hónapokban történt. Nem is az áraknak, az újabb ezres határok átlépésének, hanem azoknak a rendkívül pozitív visszajelzéseknek, amelyeket elemzőinktől és befektetőinktől kapunk, akik úgy érzik, tudtuk teljesíteni a stratégiai tervünkben megfogalmazott számokat.
