Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tavalyinál jobb félévet zártak az áramszolgáltatók idén júniusban, összesített adózás előtti eredményük több mint 26 százalékkal, 18,2 milliárd forintról 23,1 milliárdra javult az előző év hasonló időszakához viszonyítva. Az eredmény növekedése azonban egyáltalán nem volt általános, a szektor egyértelműen kettévált, a tavalyi tarifaemelések és az árampiac megnyílása egymástól eltérően érintette a cégeket. Ráadásul a legtöbb cégnél a nagyfogyasztóknak eladott energiamennyiség visszaesése mellett – ez a piac megnyílásának hatása – az eredmény növekedésének motorját jelentő lakossági fogyasztás csökkent, leszámítva a két RWE tulajdonú áramszolgáltatót.
A legnagyobb nyertes az évek óta a többi társaságnál minden tekintetben jobb teljesítményt produkáló Elmű lett. A RWE többségi tulajdonában levő áramcég egymagában hozta a teljes szektor adózás előtti eredményének több mint felét, árbevételének 31 százalékát. Ennek legfontosabb oka a budapesti agglomeráció országos átlagot meghaladó fejlődése, ami lehetővé tette, hogy az idén 3,7 százalékkal nőjön a háztartásoknak eladott energia az Elmű területén. Így nem annyira meglepő, hogy az eredmény növekedési üteme is kiugró volt, a kis híján 12 milliárd forint több mint 39 százalékkal több, mint amiről tavaly ilyenkor beszámolt. Mindez jövőre akár 20-25 százalékkal is nagyobb osztalékot tehet lehetővé.
Az RWE-s áramszolgáltatók részvényeseinek nincs okuk panaszra, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a tavaly fekete bárányként egyedül félévkor veszteséges és még osztalékot sem fizető Émász az idén 2,2 milliárdos nyereséggel fejezte be a félévet. Ez a kisebbik RWE-cég esetében azt jelenti, hogy az észak-magyarországi társaság behozta, ha le nem előzte a Démászt, amely pedig a tőzsde A kategóriás és egyben leglikvidebb áramszolgáltatójaként még az elmúlt félév 50 százalékos Émász-áremelkedése után is több mint másfélszeresébe kerül.
Az árkülönbségre persze két magyarázat is adódik. Az Émász teljesítménye sokkal kevésbé mutatkozott stabilnak eddig – egy áramszolgáltató-részvény tulajdonosa vélhetően sokáig nem felejti el ha nem kap osztalékot –, ráadásul a likviditási kockázatot is nagyobbnak ítélhetik a részvényalapok. Az Émásznál is nőtt a lakossági fogyasztás, majd három százalékkal (ez az adat mindegyik cégnél jórészt becslésen alapul az év végi leolvasás miatt). Sokkal hangsúlyosabb oka a jobb eredménynek azonban, hogy az idei félévet már nem terhelték a tavaly az észak-magyarországi terület két fő ipari fogyasztója miatt elszenvedett veszteségek.
Mindezek a kockázatok nem állnak fenn az A kategóriás Démász esetében, mely már évek óta az intézményi befektetők kedvenc áramrészvénye. A dél-magyarországi cég mindent meg is tesz azért, hogy ez így maradjon – deklarált cél a minden évben folyamatosan legalább az inflációt elérő növekedés az osztalékalapban –, de ez az idén egyelőre nem látszik könnyűnek. A társaság eredménye az első félévben gyakorlatilag nem növekedett, amit a gyorsjelentés a lakosság – az időjárás kevéssé szélsőséges voltának köszönhetően – időlegesen csökkenő fogyasztási kedvével (2,7 százalékos volt a csökkenés) magyaráz. A lakossági fogyasztás az áramszolgáltatók közül a Démásznál a legmeghatározóbb tényező a területi adottságok miatt. Mindezzel együtt a menedzsment az idénre is megvalósíthatónak látja a korábbi célt – persze nem titkolták, hogy nem bánnák, ha jönne egy kis hőség, de legalább fagy a második félévben – így talán nem túl nagy merészség 1280–1290 forintos osztalékot feltételezni jövőre.
Az E.ON tulajdonban levő három áramszolgáltató talán utolsó gyorsjelentését adta közre a múlt héten. Közülük a 90-es években még a befektetők kedvencének számító Édász – bár első helyét a rangsorban már egyértelműen átvette az Elmű – közel 30 százalékos eredménynövekedésével még mindig nem adott okot panaszra tulajdonosainak, akik persze a fő tulajdonos E.ON mellett már alig egy százaléknyian vannak. Mindazonáltal a nagyfogyasztók mellett itt is markáns csökkenés következett be a lakossági fogyasztásban csakúgy, mint a mások két kivonuló cégnél a Dédásznál és Titásznál. Utóbbiak viszont kifejezetten kellemetlen meglepetéssel szolgáltak utoljára.
A Dédász eredménye 56 százalékkal csökkent, az itt is jellemző lakossági fogyasztáscsökkenés mellett a Dunaferr okozott bevételkiesést. A Titász még ennél is sokkal nagyobb mértékben, majd 90 százalékkal rontotta eredményét. A meglepően gyenge teljesítmény részben annak köszönhető, hogy a Titásznak a januári árrendelet értelmében a szintén E.ON tulajdonban és Titász-területen levő Debreceni Kombinált Ciklusú Erőmű után is fizetnie kell rendszerhasználati és átvételi díjat (ez eddig nem terhelte a céget), illetve emiatt a hálózati veszteség is nőtt, ami egyedül a Titászra volt jellemző.
