Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sok versenytársunk lábára tapostunk, de még jobban is csinálhatjuk – mondta a Mol Rt. pénzügyi vezérigazgató-helyettese, Michel-Marc Delcommune a Mol Rt. gyorsjelentéséről szóló sajtótájékoztatón, ahol Mosonyi György vezérigazgató is elégedetten jelentette ki, hogy a regionális versenyben a Mol, úgy tűnik, megállta a helyét. Ehhez segítették az akvizíciók, a finomítófelújításába történt beruházások és a nyugat-szibériai közös kitermelés a Jukosszal – mindez lényegében az 1999-ben meghirdetett és 2002-ben megerősített stratégia megvalósítása. Ennek beéréséről beszélt Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója is a gyorsjelentés bevezetőjében, megemlítve, hogy a Mol-csoport üzleti eredményének már több mint 25 százalékát a regionális stratégiai partnerek (Slovnaft, TVK), kevésbé óvatos megfogalmazásban a Mol-leányvállalatok adják.
A menedzsment öröme érthető, hiszen a külső körülmények mellé – amelyek az idei év mindkét negyedévében kifejezetten kedvezőek voltak – ezúttal nem kellett hozzátenni, hogy mindjárt sokkal rosszabb lesz, sőt Delcommune megjegyzése a Mol jó formájának folytatódását valószínűsíti. Mosonyi György már óvatosabban fogalmazott, szerinte az egyik legerősebb pozitív hatás, a magas finomítói árrések (44 százalékkal voltak magasabbak a Mol esetében, mint az előző év első félévében) hosszú távon nem fognak fennmaradni, azokat elsősorban az amerikai piac nyári szezonális kereslete mellé párosuló szűkös finomítói kapacitások okozzák. Nem mondta, de nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ezek pótlása időigényes folyamat és már évek óta tart, ami néhány jó negyedévet azért még biztosíthat a Molnak, ha a szezonális hatások miatt ez változik is.
A magas finomítói árrés – ami a korábbi várakozásokkal ellentétben a második negyedévben még nőtt is – az egyik legfontosabb tényezője volt a 108 milliárd forintos féléves üzleti eredménynek (ennek 43 százaléka esett a második negyedévre). Az eredmény legnagyobb része ennek megfelelően a feldolgozás-kereskedelmi üzletágban termelődött, a Slovnaft 30,5 milliárdos hozzájárulásával. A kutatás-termelés üzletág teljesítményén viszont meglátszott a tavaly bevezetett többlet bányajáradék 20,8 milliárdos elvonása, az üzletág a tavalyi év hasonló időszakához képest 4,4 milliárddal kevesebb, 24,8 milliárdos üzleti eredményt termelt. Nagy eredmény viszont, hogy bár minden szakértő a hazai mezők kimerülését várja már évek óta, nem csökkent, sőt a gáz esetében még nőtt is a hazai kitermelés. A kőolajhelyzetet pedig tovább szépítette a Jukosszal közös kitermelés, amely annyi olajat hozott felszínre a Mol számára, mint a teljes hazai kitermelés (a projektet Mosonyi szerint továbbra sem fenyegeti a Jukosz helyzete).
A gázüzlet a korábbi mostohagyerekből egyre inkább gyöngyszemmé kezd válni, az első félévben eddig úgy hozott 32 milliárd forintot, hogy még további több mint 13 milliárd forint tartalékot is képzett a Mol a későbbi árváltozások kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozására. A petrolkémia viszont megmaradt mostohagyereknek, 7,1 milliárdos féléves üzleti eredménye alapján a belefektetett tőkeköltséget nem sikerült produkálnia, mivel az alapanyag-áremelkedést a termékárak emelkedése még nem követte, igaz, erre Mosonyi szerint már a jövő év elején sor kell, hogy kerüljön.
Összességében a Mol kiváló félévet tudhat maga mögött, amelyen az sem változtat, hogy a számok nyilvánosságra kerülésekor inkább csökkent az olajrészvény ára. A gyorsjelentést megelőző közel három hétben ugyanis szinte folyamatos volt az emelkedés, így sokkal inkább profitrealizálásról lehetett szó, mint elégedetlen befektetőkről. A mostani eredmény, bár hajszállal az elemzők által becsült 83 milliárd forint alatt maradt, részvényekre lebontva mégis azt jelenti, hogy fél év alatt 773 forint nyereséget termelt a Mol. Ez pedig megfigyelők szerint esélyt ad arra, hogy év végére 1300 forintos vagy akár annál jóval magasabb nyereséggel zárhassa 2004-et a cég (ha a gázüzlet nem torzította, az olajcég éves eredményének általában legalább 40 százalékát termelte meg a második félévben). Ez idővel további árfolyam-emelkedés motorja lehet még akkor is, ha az olajvállalatoknál az eredmény növekedése nem mindig tükröződik ugyanolyan mértékben az árfolyamban.
