Július 26-ára hívta össze az Inter-Európa Bank igazgatósága a bank rendkívüli közgyűlését, amelynek napirendjén alapvetően a bankrészvények dematerializációjával kapcsolatos kérdések szerepelnek. (A legtöbb tőzsdei cég már a tavaszi közgyűlésén rendezte ezt az ügyet.) Mint ismeretes, a tőkepiaci törvény 2004. december 31-ig adott haladékot arra, hogy a papíros alapú részvényeket dematerializált, azaz csupán számítógépes jel formájában létező részvényekké alakítsák át. Ez a cégek számára alapszabály-módosítással is jár.
Az IEB részvénystruktúrája az átlagosnál bonyolultabb, mert a San Paolo Bank tulajdonában lévő, az alaptőke 22,5 százalékára rúgó, az ezer forintos tőzsdei részvényekkel szemben tízezres névértékű B sorozatú részvények valójában eltérő jogokat testesítenek meg. (Egyebek között meghatározott számú vezető tisztségviselő választására jogosítanak.) A tervezett alapszabály már a valóságnak megfelelően, szavazatelsőbbségi részvényként definiálja a 157 952 darabos B részvényosztályt. Ez azonban vajmi kevés változást jelent az alig 3,5 százaléknyi többi részvényes szempontjából. (A világ egyik legrégibb, 1563-ra visszanyúló céghistóriájával rendelkező San Paolo-bankcsoport szoros kapcsolatban áll a spanyol Santander bankcsoporttal, így a részvények tizedét birtokló Holneth valójában nem külön tényező.)
A fő tulajdonos 2003 áprilisában 2000 forinton tett vételi ajánlatot a bank kisrészvényeseinek, a 3,7 millió A részvényért a bank 7,4 milliárd forintot fizetett. A B sorozat 1989-ben tízmillió dollárjába került a San Paolónak, a Santander pedig a kilencvenes évek közepén nagyjából ugyanennyit fizetett a bank tizedéért. A fő tulajdonos egy éve elkötelezte magát a tőzsdei jelenlét mellett, ám Walter Cernoia, a San Paolo-IMI Internationale SpA vezérigazgatója a NAPI Gazdaságnak adott interjúban már akkor is utalt arra, hogy a soron lévő bankfejlesztések után megvizsgálják a tőzsdén maradás kérdését (NAPI Gazdaság, 2003. április 19., 10-11. oldal).
A legkisebb bankpapír a tőzsde legkevésbé likvid részvényei közé tartozik, a kevesebb mint negyedmillió darab IEB-részvény zöme olyan kezekben van, akik rendületlenül várják a kivezetést. A 88 forintos osztalék kifizetése óta a papír árfolyama az 1700 forint körül stabilizálódott, ami arra utal, hogy még mindig vannak reménykedők. Elvileg semmi sem kötelezi a fő tulajdonost, hogy ismét 2000 forinton tegyen ajánlatot – az EdF is szűkmarkú volt az Édásznál –, de a San Paolo-csoport eddigi magatartása, a félév közepére várható 1980 forint körüli részvényenkénti saját tőke miatt nem valószínű, hogy kevesebbet kínálna a kivezetéskor. Csak éppen semmi jel nem mutat arra, hogy ezt meg is teszi.
