Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kiss Péter kancelláriaminiszter pénteken, a Richter Gedeon kőbányai gyárának meglátogatásakor a kitartó újságírói faggatásra elmondta, hogy az állam még idén „körülbelül százmilliárd” forintos bevételre számít a Richter-részvényekre váltható kötvények eladásából. Bár az idei év legérdekesebb privatizációs tranzakciójának részleteit még homály fedi – az ígéretek szerint a közvélemény augusztus végén ismerkedhet meg a konstrukcióval –, a 100 milliárdos cél érdemes a vizsgálatra.
Az ÁPV tulajdonában a Richter 25 százaléka+1 részvény található, 4 millió 660 ezer papír. A csomag a pénteki 18 630 forintos záróáron 86,8 milliárd forintot ér. A kiszivárgott tervek szerint az ÁPV – valószínűleg állami garanciával – ötéves, euróban denominált kötvényt bocsátana ki, amely 1:1 arányban lenne 2009 végén Richter-részvényre váltható. Az átváltás az elképzelések szerint nem lenne kötelező, így a minden bizonnyal piacihoz közeli hozamú kötvényhez járul majd egy európai típusú (adott időpontban beváltható) opció. Ennek árazása öt évre ha nem is könnyű, de a Richter múltbeli áralakulását, volatilitását ismerve nem megoldhatatlan feladat.
A konstrukció kulcskérdése természetesen az ár. Az átváltási ár nem lehet kisebb a mostani – részben éppen a kötvények miatt nyomott – árszintnél, így megfigyelők szerint minden bizonnyal elérheti a 80 eurót (húszezer forintot). Ha a tetemes, a feltételezett áron 373 millió eurónyi papírt kötvény típusú vevőknek akarják eladni, akkor a megajánlott kamat nem lehet sokkal kevesebb, mint a magyar állam által hasonló futamidőre euróban kibocsátott kötvények hozama. (A különbség természetesen az opciós jog ára.) Ez jelenleg 4 százalék körül van.
Kérdés, hogy a piac mennyire értékeli a piaci árszint fölé szóló Richter-opciót. Ha figyelembe vesszük a szokatlanul hosszú futamidőt, kiderül, hogy a kötvény értékének legfeljebb 5-10 százaléka lehet az opciós jog értéke. Így az ÁPV által fizetett kamatnak legalább 3,6 százalékot kellene elérnie. Ez a (természetesen hipotetikus) 80 eurós kibocsátási árnál 2,88 euró lenne kötvényenként, amit az ÁPV vélhetően a beváltásig nála lévő Richter-részvények osztalékából kívánna fedezni.
A Richter igen jó tavalyi éve után 440 forintos, 1,75 eurós osztalékot fizetett részvényenként. A társaság osztalékpolitikája az 1994-es bevezetés óta töretlen, a nyereség durván 25 százalékát fizeti ki. Idén elemzők nem várnak lényegesen magasabb eredményt, mint tavaly, így a két szám közötti csekély 1 eurós (összesen 1,2 milliárd forintos) különbség miatt fájhat az ÁPV feje. (Megoldás lehet, ha az ÁPV 35 százalékos kifizetési arányra szorítja rá a Richtert, vagy ha nem, akkor megtáltosodik a gyógyszergyár és ötéves átlagban évi 50 milliárdos adózott eredményt produkál. Egyik sem túl valószínű.)
Ha viszont a kamat kisebb lesz, a kötvény eladhatósága sínyli meg, hacsak nem lesz közelebb az átváltási árfolyam a mostani, alacsonynak tűnő árfolyamhoz. Ez esetben viszont a tényleges bevétel és a „körülbelül 100 milliárdos” miniszteri elvárás közötti szakadék éri el a 20 százalékot.
Mindezek után jogos a kérdés, miért jó az államnak a kötvénykibocsátás? Bogsch Erik Richter-vezér célja kétségkívül az, hogy ezzel elodázza az utolsó független magyar gyógyszergyártó külföldi felvásárlását. De vajon hasonlóan elkötelezett-e a magyar állam? Ha ezt elvetjük, akár azt is gondolhatjuk, hogy a PM és a miniszterelnök ráunt az EU forrásokat megkötő szabályozására, amely szerint privatizációs bevételt nem lehet folyó költségvetési kiadásokra, de még állami beruházásokra sem fordítani. Ebben az esetben az ÁPV Rt.-nél keletkező hitelpénz valamilyen módon állami beruházások finanszírozásául szolgálhat, sőt esetleg költségvetési osztalékbevételként is megjelenhet. Ez utóbbi megoldás megvalósítása nagy nehézségekbe ütközne, hiszen az ÁPV Rt.-t ma már konszolidálni kell, tételenként besorolva a bevételeket, de a költségvetési találékonyság miatt az érdekes konstrukcióból befolyó pénz sorsa mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel, mert a várható költségvetési hiány 10 százalékos csökkentése mindenképpen csábító a szaktárca számára.
