Az ÁPV Rt. bejelentette, hogy nyilvános, egyfordulós pályázatot hirdet a Richter-privatizáció lebonyolítására. Az ügy pikantériája, hogy ezúttal – mint a kifejezetten homályosan megfogalmazott közleményből kihámozható – nem sima eladásról van szó. A pályázat célja a 4 millió 659 ezer 373 darab állami tulajdonban lévő Richter-részvényből származó állami bevételek maximalizálása olyan módon, hogy az már 2004-ben befolyjon, ugyanakkor biztosítva legyen a Richter stratégiájának folytatása és az állam, mint tulajdonos szerepvállalásának kívánatosan legalább öt évig való biztosítása. A közlemény nem hagy kétséget afelől, hogy ez a részvényesi jogok gyakorlását jelenti.
Hogy miként lehet egy 25 százalékos – tőzsdei áron 107 milliárdot érő – részvénypakettet úgy eladni (minél több pénzért), hogy meg is maradjon (legalábbis a részvényesi jogok gyakorlása tekintetében), arról csak annyiban ad fogódzót az ÁPV közleménye, hogy konzekvensen nem részvényeladásról, hanem egy „a magyar állam vagy erre feljogosított intézménye által kibocsátandó pénzügyi instrumentumról” beszél. Ezt a „pénzügyi instrumentumot” kellene a pályázat nyertesének egy vagy több részletben, tőkepiaci technikákkal hazai és külföldi (értelemszerűen pénzügyi) befektetőknek értékesíteni. Az instrumentum az állami részvénycsomagra szólna, tehát – bár ez az ÁPV-közleményből nem derül ki egyértelműen – leginkább a Richter-részvényekre vonatkozó opcióként fogható föl.
A jelek szerint az ÁPV megpróbálkozik a kör négyszögesítésével, úgy privatizálni a Richtert, hogy a menedzsment által – jogosan – elvárt, felvásárlás elleni garanciák stabilak legyenek. Kérdés, hogy egy öt év múlva részvényre váltható Richter-opció mennyit is ér ma a piacon. Ha ez kiderül, akkor – az összeget kivonva a csomag mai, 107 milliárdos tőzsdei értékéből – megkapjuk, hogy hány milliárdot ért meg az államnak a Richter függetlensége.
