Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A korábbi években megszokott 20-25 százalék helyet a 2003-as év után drasztikusan nagyobb mértékben, mintegy 43-44 százalék erejéig részesedhetnek a tőzsdei társaságok tulajdonosai a cégek által megtermelt profitból.
Az áramszolgáltatók mellé újabb osztalékpapírok sorakoztak fel, a legnagyobb meglepetést a Matáv gigantikus méretű, részvényenként 70 forintos osztalékjavaslata keltette. A telekomcég 73 milliárdos osztaléka nemcsak negyedével több, mint a Matáv tavalyi IAS szerinti profitja, de egymaga jóval több, mint az összes többi osztalék együttvéve. A Matáv osztalékpolitikájának pálfordulása (a bevezetés óta 7 forintról csendben 18 forintra nőtt az osztalék) részben az anyavállalat, a DT pénzéhségével, részben a cég előtt álló terjeszkedési, beruházási lehetőségek beszűkülésével magyarázható. A 70 forintos osztalék - minden tankönyvbeli bölcsességgel ellentétben - jót tett az árfolyamnak, a bejelentés óta nagyjából ugyanennyivel drágult a befektetők által az utóbbi időben már eléggé elhanyagolt telekompapír.
A tavaly legnagyobb eredményt elért tőzsdei cég, a Mol még nem tette közzé osztalékjavaslatát, így az eddigi bejelentett 133,3 milliárd forintos osztalékösszeg akár jelentősen is nőhet. (Ebben nincs benne az Egis.) Megfigyelők azonban itt nem számítanak a tavalyi 55 forintot nagyságrenddel meghaladó osztalékra. A tavaly a bolgár akvizícióra spóroló OTP idén gálánsan 60 forintot ígért a részvényeseinek (sőt, jövőre százat fizet), ám ez még így is alig éri el a tavalyi gyorsjelentés szerinti konszolidált profitjának az egyötödét. Ennél valamivel magasabb kifizetési rátát mutathat fel a Richter, amelynek az osztaléka tavalyhoz képest harmadával nőtt. A másik gyógyszercég, az Egis tartja 120 forintos osztalékát, ám ezt az összeget a többi osztalékkal ellentétben már meg is kapták a részvényesek, mivel az Egis üzleti éve szeptember 30-ával zárul.
Az áramszolgáltatók tavaly 23,8 milliárd forintot fizettek ki, idén viszont (annak ellenére, hogy az Émász nem fizet) a javaslatok 28 milliárdról szólnak. Az öt fizető cég kifizetési rátája átlagosan 98 százalék, vagyis a német és francia fő tulajdonosok gyakorlatilag lesöprik a padlást. (Ez azonban aligha lesz ellenére a magyar kisrészvényeseknek.)
Az áramszolgáltatók kifizetési rátájához csatlakozik már évek óta két befektető cég, az ingatlanpiacon aktív BIF és a „mindenevő” Pannon-Váltó. Előbbi a teljes tavalyi nyereségét, utóbbi még annál is többet fizet, összefüggésben azzal a ténnyel, hogy mindkét vállalat tulajdonosi körében jórészt olyan magánszemélyek vannak, akiknek legfőbb befektetésük az adott társaság. Részben hasonló okok motiválhatják a Zwack ötödik éve stabilan 750 forintos osztalékának fizetését is, igaz, itt a keletkezett nyereségnek „csak” a kétharmadát viszi el az osztalék.
Két tavalyi nagy fizető közül a Globus osztaléka idén még bizonytalan, egyes hírek szerint az igazgatóság ezúttal pénz helyett bónusz részvények kiosztását tervezi. A másik a Brau, ahol az új tulajdonos (már amennyiben nyilvános vételi ajánlat hiányában lehet egyáltalán új tulajdonosról beszélni) azzal „bünteti” a kicsiket, hogy nem fizet. A tőzsde két újonca, az FHB és a Forrás a szolid fizetők közé került. A jelzálogbank százforintos osztaléka alig egyhatoda a profitjának, de a szűkmarkúságot az magyarázhatja, hogy a bank tőkeerején még van mit javítani.
A tőzsdei cégek összes osztalékkifizetése a magyar tőzsde teljes, 4080 milliárd forintos kapitalizációjához viszonyítva is példátlanul magas, a tavalyi 1,9 százalékkal szemben idén 3,5 százalékra rúg. Ez már meg is haladja a fejlett tőkepiac utóbbi két-három évben mutatott átlagosan 2,5-3 százalékos osztalékhozamát. A szelvényvágás nagyobb hozama ráadásul idén tetemes árfolyam-emelkedéssel is párosult, úgyhogy a magyar befektetők aligha panaszkodhatnak.
