Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kormányhivatalnokok és ÁPV-sek generációi átkozták már el titokban azt a pillanatot, amikor a magyar Országgyűlés 1991-ben elfogadta a kárpótlási törvényt. A kárpótlás ugyan öt futamban nyolc év alatt nagyjából lezárult és – néhány vitás esettől eltekintve – a földárverések is befejeződtek (a kiosztott földek jelentős része is már gazdát cserélt), de a kárpótlási törvény nagy találmánya, a kárpótlási jegy még mindig velünk van. A sajátosan magyar értékpapír 1992. december 1-je óta a tőzsdei parketten forog, jelenleg a részvényszekcióban kereskednek vele, noha a „tisztességes” részvényektől eltérően például még igazi kibocsátója sincsen, legalábbis bevezetése óta egyetlen alkalommal sem tett közzé senki a jeggyel kapcsolatban rendkívüli tájékoztatást, noha távolról sem lehet azt állítani, hogy a jegytörténelemben ne lettek volna olyan fordulópontok, amelyek legalábbis indokolhatták volna az efféle lépéseket.
A kárpótlási jegy – bár kívülről megtévesztésig hasonlít egy némileg egyszerűbb kivitelű fizikai értékpapírhoz – nem tartozik a tőkepiaci törvény hatálya alá, így a jogszabályok nemigen adnak iránymutatást, kinek mit kell tennie, ha „helyzet van”. Márpedig most az készül, ha igaz, ami a portfolio.hu tegnapi cikkében olvasható. A tőzsdei forgalomban szereplő kárpótlási jegyek elszámolását végző SBB (a Budapest Bank leánycége) április 30-ával felmondta az ÁPV jogelődjével, az ÁVÜ-vel kötött szerződését. A portfolio.hu ebből valamint a dematerializációs kényszerből (év végéig minden nyilvánossn forgalomba hozott értékpapírt dematerializálni kell) azt a következtetést vonja le, hogy a jegy közel áll a bevonáshoz, vagyis az 1742 forintos névérték (címletérték + 1994 végéig felhalmozott kamatok) kifizetéséhez.
A tőzsdén tegnap a cikk hatására legott vágtába is kezdett a jegyárfolyam, a nap végéig 16 ezer 613 jegy cserélt gazdát, csak azért nem több, mert a 20 százalékos határ megálljt szabott a drágulásnak. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a jegymizériából egyenesen következik a gyors készpénzes kifizetés.
A jegy az egyetlen olyan tőzsdei termék, amit nem a Keler számol el. (Ennek egyebek mellett az is oka, hogy a Keler általában olyan értékpapírok elszámolására szeret vállalkozni, amelyekről legalábbis három dolog biztosan tudható. Hány darabot bocsátottak ki belőlük, ebből mennyi van még forgalomban és milyen sorszámok kerültek időközben közjegyzői letiltás alá. A kárpótlási jegy egyik feltételnek sem tesz eleget.) Ha az SBB valóban beszünteti április 30-ával az jegyek elszámolását és ezt más letétkezelő nem veszi át, akkor a tőzsde – lapunk információi szerint – nemigen tehet mást, mint felfüggeszti a jegyek tőzsdei forgalmazását. Ezt még kétszer megismételheti, utána viszont törölni kel az adott terméket a tőzsdei értékpapírlistáról. Kérdés, hogy ebben az esetben kit terhel a kivezetési kötelezettség. Az ÁPV – amely mellesleg már január 22-én tudomást szerzett az SBB eme szándékáról – hírek szerint kitart amellett, hogy ebben az ügyben őt semmilyen kötelezettség nem terheli. A problémával jelenleg – kormányzati forrásból származó információink szerint – a PM és az IM foglalkozik, de a gyors siker viszonylag csekély reményével.
A PM vélhetően legfeljebb a tűzoltó szerepét vállalná magára, egy átmeneti megoldással, amely legalább valamennyi időre garantálná a tőzsdei forgalmazást. (Ennek jelentőségét bizonyítja, hogy csak 2004-ben 130 ezer jegy fordult meg a tőzsdén, tehát a Forrás-cserével messze nem lehetett minden jegyet kivonni a piacról.) A 13 éve húzódó kárpótlási folyamat végleges lezárása minden bizonnyal törvénymódosítást is igényel – nem beszélve a politikai akaratról –, ami aligha fér bele az április 30-ig rendelkezésre álló öt hétbe.
