Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Történetének legnagyobb osztalékát, 1900 forintot javasolja kifizetni a Budapesti Értéktőzsde legnagyobb kapitalizációjú áramszolgáltatója, az Elmű Rt. igazgatósága. Az igazán nagyvonalú osztalékjavaslattal mintha kárpótolni akarná magát a cég fő tulajdonosa, az RWE, mivel a másik tulajdonában álló áramszolgáltatóból, az Émászból nem tervez osztalékot fizetni. A két cég tegnap egy időben, a tőzsdezárást követően tette közzé közgyűlési meghívóját és az igazgatóság közgyűlési határozati javaslatait.
A nagyvonalúság az Elmű esetében egyértelműen látszik, hiszen az áramszolgáltatóknál nagyjából elfogadottnak tekinthető – bár mostanában gyakran túllépett – 90 százalékos osztalékkifizetési hányadot jóval túllépve, a 11 milliárd 908 millió forintos eredményéből 11 milliárd 541 millió forint osztalékot javasolnak kifizetni. Ez az adózott eredmény közel 97 százaléka. A Démász mellett az áramszolgáltatók között talán legkedveltebb részvény – mérete miatt a tulajdonosi szerkezet ellenére még mindig a Démász után a leglikvidebb áramszolgáltató-papír – ezzel az osztalékkal tegnapi árakon számolva kiemelkedően olcsónak számít. Árfolyama kevesebb mint 8,5-szerese az igazgatóság által közzétett osztalékjavaslat alapján várható osztaléknak, miközben az összes többi áramszolgáltató esetében ez az arány jóval magasabb, egyedül a Dédásznál van tíz alatt, a rekorder Démásznál pedig meghaladja a 11,6-os értéket.
Az Émász esetében már sokkal szomorúbb a helyzet. A cég – amely az áramszolgáltatók között mindig is mostohagyereknek számított – az ország legelmaradottabb régiójának áramellátója, s a szolgáltatási területén levő nagyvállalatok miatt több szempontból is kedvezőtlen helyzetben van. A nyereséges, jól működő cégek előszeretettel lépnek ki a versenypiacra (ilyen például a BorsodChem), ám ez még mindig elhanyagolható veszteség a csődhelyzetben levő acélipari monstrumokhoz képest (ilyen a DAM, vagy az Ózdi Kohászati Művek), amelyek miatt – bár ezt a cég e téren meglehetősen szűkszavú gyorsjelentéseiből éppen csak ki lehetett hámozni – a társaság eredménye több mint 58 százalékkal csökkent az előző évivel összehasonlítva. Ráadásul az Émász-gyorsjelentésből elemző legyen a talpán, aki pontosan megmondja, hogy a továbbiakban milyen egyéb leírások, esetleg pozitív csalódást okozó tartalékok felszabadulása várható. A cég igazgatósága talán ennek tudatában tért vissza az utoljára 1999 óta nem látott nulla osztalék politikájához, noha az adózott eredmény egyébként 150 forint feletti kifizetést is lehetővé tenne.
Mindezek fényében elmondható – már évek óta –, hogy az Émász az osztalékfizetési képességhez mérten messze a legdrágább áramszolgáltató. Ugyanakkor saját tőkéjéhez viszonyítva ez már pont fordítva van – kapitalitzációja ennek alig több, mint felére rúg –, s ez egy esetleges, de már évek óta hiába várt egyesülés esetére vonzó befektetéssé teheti a papírt. Igaz, a jogi egyesülés tervét a cég igazgatósága eddig cáfolta.
