Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Százhuszonkétmilliárd forintos állami bevétel kontra a magyar k+f ráfordítások egyharmadát álló, regionális multi szerepkört egyedül elérő Richter Gedeon Rt. függetlenségének megőrzése – ez a döntéshozók dilemmája a még állami tulajdonban lévő 25 százalékos (4 millió 660 ezer darabos) Richter-pakett tervezet eladása kapcsán. Bogsch Erik, a Richter vezérigazgatója péntek reggelre meghirdetett sajtótájékoztatóján nagy hévvel érvelt a Richter függetlensége mellett, de hogy milyen konkrét lépésekkel kívánja kivédeni a felvásárlási kockázatot, az nem derült ki.
Az USA-ból szerdán visszatért vezérigazgató elmondta, a felkeresett külföldi részvényesek is egyetértenek a Richter évek óta állandó és sikeresnek bizonyult stratégiájával, amely a piaci rések kihasználására (terápiás területként a nőgyógyászat, földrajzi régióként Közép-Európa és a FÁK) és a vezető amerikai gyártókkal (Barr, Johnson & Johnson) kötött szövetségekre alapul. E stratégiának a záloga és feltétele a Richter függetlensége, ugyanis a hazai gyógyszeripari tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a nagy külföldi gyógyszerbirodalmakhoz kerülő magyar gyárak mind beruházásokra, mind kutatásra kevesebbet költenek.
A Richter 1992 óta stabil vezetése által képviselt üzleti modell vitathatatlanul eredményes volt. A cég tőkeértéke az 1994-es tőzsdei bevezetéskor (amely előtt az ÁPV 1400 forintért adta el a részvények harmadát) 30 milliárd forint volt, ez mára 485 milliárd forintra gyarapodott. A Richter az 1992-es 2 milliárdos veszteségtől a tavalyi 33 milliárdos adózott eredményig nagy utat tett meg. Ennek egyik mérföldköve 1994, a FÁK-ban való jelenlét erősítésének éve, a másik 1998, amikor az orosz pénzügyi válság hatására az EU-ra és az USA piacaira koncentráltak. A vezérigazgató elmondta, hogy a Forbes Magazin 2003 decemberében a Richtert a világ 25 legjobb befektetése, ezen belül a három legjobb gyógyszeripari befektetés közé sorolta.
A prezentáció éppen a legizgalmasabb kérdésnél – mi lesz a sokat hangoztatott függetlenséggel, ha az állam teljesen kivonul a Richterből – szakadt szándékosan félbe. Bogsch Erik úgy fogalmazott, hogy olyan helyzetben, amelyben számos ügyből politikai kérdés lehet, a Richter nem tehet mást, mint megáll. Ugyanakkor szeretne partnere lenni az ÁPV-nek, hogy minden részvényes és a magyar ipar érdekeit is figyelembe vevő megoldás szülessen.
A jelek szerint a háttérben kemény alkudozás kezdődhetett a Richter-csomag eladásának körülményeiről. A feleknek már van ebben gyakorlata, az 1997. májusi (14 ezer 600 forintos) harmadik Richter-emissziónál olyan kompromisszum született, amely egy tőkeemelés révén a céget is 14 milliárd készpénzhez, a dolgozókat pedig egy részvényekkel jól feltöltött nyugdijpénztárhoz juttatta, ráadásul az állam akkor a maradék 25 százalékra 3 éves eladási korlátot vállalt. Most viszont nehezebb a helyzet, az EU-belépés miatt nem lehet alapszabályi védelmet beépíteni, ráadásul bármilyen efféle törekvés csökkentheti az eladó által remélt árat.
Az ÁPV munkatársai korábban – nem hivatalosan – többször kifejtették azt a – financiális szempontból kétségkívül indokolható – álláspontot, hogy tíz évvel a Richter-privatizáció kezdete után, amikor a papír ára önmagában is védelmet nyújt az olcsó felvásárlás ellen, semmi sem indokolja a már 121 milliárd forntot érő, de tavaly aig 1,6 milliárd forintos osztalékjövedelmet hozó állami csomag megtartását. Ugyanakkor az is tény, hogy jószerével egyetlen magyar vállalati vezetőnek sincs akkora személyes respektusa a kormányzat, illetve a jobb- és baloldali politikai erők előtt, mint Bogsch Eriknek, aki láthatóan teljes mellszélességgel kiáll cége függetlensége mellett. A magyar egészségügy, nem különben a gyógyszerkassza állapota amúgy is kényes kérdés, az olajos hodók közé dobott kanóc lehet egy elsietett eladás.
A befektetők ugyanakkor kétarcúak e kérdésben. Egyrészt elégedettek a cég eredményeivel – ezt jelzi a tegnap már 26 100 forintra ugró árfolyam –, másrészt egyáltalán nem osztják a vezérigazgató felvásárlási aggodalmait. Úgy számolnak, hogy egy szakmai befektető alighanem az aktuális tőzsdei árfolyamnál akár egyharmadával is többet fizetne a cégért, már ha egyáltalán megveszi. Egy sikeres exit pedig aligha lenne ellenére az alapkezelők többségének, bármennyire is a szívükhöz nőtt a magyar gyógyszerpapír.
