Bár az év első néhány hónapja nagyon jól sikerült, a befektetési alapokban lévő tőke dinamikusan növekedett, nyár eleje óta - és különösen az utóbbi hetekben - folyamatosan csökken. Így az év végén várhatóan nem lesz nagyobb a vagyonuk, mint az év elején volt, amire az utóbbi öt-tíz évben nemigen volt példa (NAPI Gazdaság, Befektető melléklet, 2003. december 8., 13. oldal). Májustól minden az alapkezelők - és persze befektetőik - ellen esküdött össze: a forintgyengülés és a jegybanki kamatemelések nyomán emelkedtek az állampapírhozamok, ami leértékelte az állampapírokat (csökkentette hozamukat). Ilyen tényező volt még a lakosság növekvő költekezési és ezzel párhuzamosan csökkenő megtakarítási kedve, a befektetési adókedvezmény megszüntetése, az emelkedő bankbetétek elszívó hatása, de végső soron akár az utóbbi egy-két év kormányzati gazdaságpolitikája is.
Mindezek nyomán a túlsúlyban levő kötvényalapok többsége csak minimális vagy negatív hozamot tud felmutatni az utóbbi fél-egy évben. Márpedig egy kötvényalap nemigen tehet mást, mint hogy kötvényekbe fektet, különben nem lenne kötvényalap - hangzott el a Bamosz (új nevén Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége) tegnapi sajtótájékoztatóján. Abban viszont nem egységes az alapkezelők véleménye, hogy hogyan reagálnak majd a befektetők a fejleményekre.
Az optimistábbak szerint eddig is jellemző volt, hogy állampapír-piaci visszaesés (hozamemelkedés) esetén kivették pénzüket a befektetők, csak most nagyobb a mérték. Ez pedig azt is feltételezi, hogy a hozamok konszolidálódásával megélénkül a befektetési kedv. A borúlátóbbak szerint viszont tartós is maradhat a befektetők elfordulása, és a nyugdíjpénztárak ügyfelei ráadásul még csak ezután fognak szembesülni az alacsony hozamokkal. Abban viszont egyetértenek az alapkezelők, hogy a jelenlegi helyzetben az alapoktól is hasonló hozam várható, mint a közvetlen állampapír-befektetésektől vagy a bankbetétektől, így nem biztos, hogy jól jár, aki különböző költségek árán átstrukturálja, kicseréli befektetését.
Mivel mindenki vesztes, aki hosszabb állampapírt tartott, és ez hosszú távú bizalomvesztéshez is vezethet, az alapkezelők szerint a kormányzat fontos szerepet kellene vállaljon a megtakarítások növelésében, a hosszú távú befektetések ösztönzésében. Különben megfordul az utóbbi évek javuló tendenciája, amikor a bankbetétekből, egyéb rövid távú befektetésekből hosszabb távú formákba, főleg alapokba, nyugdíjpénztárakba, biztosításokba áramlott a vagyon.
