Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Péntek délután fejeződött be a Mol-jegyzés, az utóbbi négy év első nagy készpénzes privatizációs emissziója. Az utolsó órákban ugyan valamelyest megélénkült a jegyzési kedv, de a maximált áras jegyzést kevesen választották. Ez nem is meglepő, hiszen a 7100 forintos ármaximum elég riasztónak hatott annak fényében, hogy pénteken a tőzsdén 5975 forintért is lehetett Molhoz jutni és a zárásra is csak 6100 forintig kapaszkodott fel az olajpapír.
A korábbi ÁPV-jegyzésekhez képest is igen csendben – mindenféle érdemi információt nélkülözve – zajló jegyzésről csak részinformációk vannak. Az mindenesetre bizonyos, hogy a konzorciumvezető Raiffeisen központjában csütörtökön például mindössze két jegyzést regisztráltak és pénteken kora délutánig is csak tucatnyi volt a leadott – zömmel kedvezményes – jegyzések száma. Korábban sokan bírálták az ÁPV-t, hogy túl alacsonyan (1500 darabban) húzta meg a leadható jegyzések maximális számát. Ehhez képest az ezer darabot elérő – leginkább intézményektől származó – jegyzések a fehér hollónál is ritkábbak.
A 492 ezer darabos alapcsomag ugyan a kedvezményes (most 2500 forintot igénylő, 500 forinttal olcsóbb) jegyzéseknek köszönhetően ugyan valószínűleg elfogyott, de a mindenki által várt túlkereslet kielégítésére szolgáló bőséges tartalék (az intézményiből átcsoportosítható 984 ezer darab részvény, illetve a 2 millió 952 ezer darabos, az intézményi értékesítéssel közös tartalék keret) jórészt megmarad.
Csak ma – a zártkörű intézményi értékesítés utolsó napján – derül ki, hogy milyen lesz a külföldi nagybefektetők étvágya. Az ajánlatokat tartalmazó könyvet délután 4-kor zárják le, nyilván az utolsó órák forint–euró kurzusa alapvetően meghatározza a forintban beadandó ajánlatok értékét.
A NAPI Gazdaság információja szerint az árazás Londonban, a Citigroup központjában este fél hétkor kezdődik, és valószínűleg valamikor éjfél körül zárul le. Az akcióra az ÁPV népes – állítólag kilencfős – delegációval készül. Szükség is lesz az összpontosításra, mert korábban az ÁPV vezetői – informálisan – fogadkoztak, hogy „hatezerért nem adják” a családi ezüstöt képező Mol-csomagot. (Október végén a vérmesebb remények még hétezerhez közeli árról szóltak.) Most lehet, hogy meg kell barátkozniuk a hatezer forint alatti árszinttel is, ám 5800 forint alatti árra már senki sem számít.
A kockázat nagy, ha ugyanis az ÁPV nemet mond a kibocsátásra, az állam a GDP fél százalékára rúgó, mintegy 75-90 milliárd forintos bevételtől esik el, vagyis ugyanennyivel nő az idei költségvetési hiány. Kisebb jelentőségű, de a későbbi emissziók szempontjából nem lényegtelen, hogy a néhány ezer magánjegyző olyan időszakban adta kölcsön kamatmentesen 2-5 milliárd forintját az államnak két hétig, amikor a kéthetes repo a 15 százalékot súrolta. Ha viszont az ÁPV túlságosan alacsony árba megy bele, nemcsak a magyar gazdaságtörténetben már hagyományokkal bíró „elkótyavetyélés-vád” éledhet föl (lásd az IBUSZ 1990-es emisszióját), de mindez precedens lehet a 2004-re tervezett kibocsátásoknál is a mohó külföldiek számára. A Molnak nem mindegy, hogy 4,26 millió saját részvényéért a tervezett 27,5, vagy csak 25,5 milliárd forintot kap. A viszonylag olcsó ár haszna viszont a hazai piacon az lehet, hogy az árfolyamszempontból egyelőre rosszul sikerültnek tűnő FHB-kibocsátás után ismét nyerhetnek a bátrak. Ez javíthatja a most igencsak pislákoló jegyzési kedvet jövőre, amire az ÁPV-nek nagy szüksége lehet, ha a Richtert is el akarja adni.
