Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tegnap jogerősen is megnyerte az alperes Ceva Phylaxia (CP) a Phylaxia Pharma (PP) által indított második névhasználati pert is. A PP két keresetet is benyújtott a bírósághoz, melyben azt kérte, tiltsák el a CP-t a Phylaxia név használatától. Az elsőben - amelyben a PP a személyiségi jogaira hivatkozva szerette volna elérni, hogy kizárólag ő használhassa az 1912 óta létező Phylaxia nevet - még a nyáron elutasító döntést hozott a bíróság, míg a tegnap lezárt ügyben - amelyben védjegybitorlásra hivatkozott a PP - a bíróság most hozott ítéletet. Mivel ebben is a CP javára ítéltek, a cég a jövőben szabadon használhatja a Phylaxia nevet. (Amelyet egyébként még az 1991-es alapítás során szerzett meg).
Ezek után már csak egyetlen jelentős függő - a licencdíjak miatt indított - peres ügye van a két Phylaxiának. Az ügy előzménye: 2000-ben a PP székhelyén találtak egy befalazott szobát, amelyből a kilencvenes évek elejéről származó szerződések kerültek elő. Az egyik 1993-ban kelt okiratban a PP lemondott azon termékek után járó 5 százalékos licencdíjról, amelyeket a CP (akkor még Sanofi-Phylaxia) alapításakor az akkor még állami tulajdonban lévő vállalat apportált a frissen létrehozott oltóanyaggyártó cégbe. A PP jelenlegi vezetése nehezményezi, hogy a korábbi menedzsment ingyen (valójában azért a CP számára ennek voltak költségvonzatai) mondott le a jogokról, ezért bíróság előtt megtámadta az 1993-as szerződést.
A bíróság a PP azon indokait, hogy a szerződést az ÁVÜ-nek is jóvá kellett volna hagynia, valamint hogy a megállapodás törvényekbe ütközik, nem találta megalapozottnak, ám bizonyos személyi összefonódásokra hivatkozva úgy ítélte, hogy a szerződés a jó erkölcsbe ütközik, s ezért semmis. Ezzel a licencdíjak ügyében az 1991-es (alap)szerződés vált irányadóvá, amely szerint a CP minden a szerződéssel érintett oltóanyag árbevételéből 5 százalékos licencdíjat fizet. Ennek mértékéről azonban újabb bírósági fordulók hivatottak dönteni. Elvileg lehetőség lenne peren kívüli megegyezésre, ám mivel a CP szerint az ominózus termékből származó árbevétel alig tízmilliós nagyságrendű, s ez a PP vezérigazgatója, Tóth Péter által emlegetett 2,2 millió dolláros kártól fényévekre van, kevés a remény a megegyezésre. (A 6 milliárd forintos árbevétellel és 600 millió forintos profittal büszkélkedő CP-t elvileg a nagyobb összeg kifizetése sem lehetetlenítené el).
Az ítélet írásos indoklását egyébként még nem kapta kézhez a CP, annak részletes megismerése után az is elképzelhető, hogy felülvizsgálati kérelemmel élnek a jogalapot megállapító bírósági döntés ellen.
