Az utóbbi hetek folyamatos, de nem kirobbanó Richter-áremelkedése tegnap vad vágtába csapott át: a 24 ezer forint alatti hétfői zárás és a 23 ezer 800 forintos reggeli nyitás után délutánra már 25 ezer 400-at is megadtak a papírért és csak a napon belüli játékosok nyereségrealizáló eladásai miatt esett a zárásban 25 ezerre az árfolyam. A tegnapi 173 ezer darabos napi forgalom három és félszerese az utóbbi egy hónap 49 ezer darabos napi átlagának.
Miközben a brókerek alapvetően a rég nem látott külföldi vevők váratlan visszatéréséről beszélnek, mások felteszik a kérdést: az új „éhesek” csak vásárolnak vagy fel is vásárolnak? A Richter az idén két jó félévről számolt be. Májusban a 8,2 milliárdos profitot hozó első negyedév nyomán az árfolyam alig mozdult el a 16 ezres szintről.
Augusztus elején viszont, amikor kiderült - bár meglepetést nem okozott -, hogy a második negyedév ehhez további 7,2 milliárdot tett hozzá, a 18 ezres kurzus előbb lassú, majd szeptember elejétől gyorsuló emelkedésbe csapott át. Az első ezer forintos emelkedéshez még 18, a másodikhoz tíz, a harmadikhoz öt nap kellett.
A 21 ezres szintnél tartott négyhetes pihenő után október elején újabb vevők érkeztek, és tegnap a 24 ezres zárószintet kihagyva egyből a 25 ezer következett. A brókerek szerint vásárolnak a konvergencia-sztorira figyelő globális alapok, vesznek a magyar papírokat az utóbbi két évben alulsúlyozó, most azonban ezt bepótolni igyekvő regionális alapok, és - Richter-specifikus elemként - a gyógyszeriparra koncentráló alapkezelők is. A Richter május után az EU egyik jó mutatóval rendelkező középméretű gyártója lesz, a mai árfolyamon számolva mintegy 1,8 milliárdos kapitalizációval, 550 millió eurós forgalom mellett 110 millió eurót meghaladó nyereséggel. A 16 körüli P/E a gyógyszer-alapok számára még mindig vonzó, akkor is, ha az esetleges felvásárlásnál adódó extraprofitot nem is kalkulálják bele.
A jelek szerint tehát inkább a távlatokra - köztük az állami negyed jövőre esedékes eladására - figyelő vásárlók, mint egy rejtélyes felvásárló hajtja föl az árakat, ám a vevők számára egy majdani felvásárlás lehetősége is prémiumfaktor lehet.
