Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az első tőzsdei felvásárlás 1995 decemberében volt Magyarországon, amikor a Pharmavitot önként vette meg nyilvános ajánlattal, mintegy 110 millió dollárért a Bristol-Myers Squibb (BMS) amerikai gyógyszeripari óriás. A 62,35 dolláros ár - amely centre pontosan megegyezett a fő tulajdonosoknak kifizetett árfolyammal - 8750 forintot ért, csaknem 60 százalékkal többet az ajánlat előtti Pharmavit-árfolyamnál. Az 1996-os második értékpapírtörvény már részletezte a nyilvános ajánlat fogalmát, de például a kiszorítási szabályozást csak 2001-ben vezették be, és a következő évben újrafogalmazták.
A tőzsdéről eddig 29 részvény távozott nyilvános vételi ajánlatot követően, további kilenc, jelenleg is a tőzsdén lévő cégre (BorsodChem, TVK, Zalakerámia, IEB, Dédász, Titász, Édász, Hungagent, Kartonpack) pedig úgy tett vételi ajánlatot a fő tulajdonos, hogy nem élt utána a kivezetés lehetőségével. Mivel néhány papírra (például Skála-Coop, BÁV) több ajánlat is született, tőzsdei társaságokra eddig összesen több mint 40 nyilvános ajánlat tétetett. Ezek közül a befektetők alig néhányat minősítettek nagyvonalúnak, legalábbis abban az értelemben, hogy az ajánlati ár látványosan meghaladta volna mind a törvényi minimumot, mind az ajánlattételt közvetlenül megelőző napok tőzsdei átlagárát.
A gáláns ajánlattevők közé tartozott a Pharmavitot felvásárló BMS, a Kékkútért folyó hárommenetes versenyfutást megnyerő Perrier (a 2780 forintos ár csaknem duplája volt a küzdelem előtti árszintnek), az 1100-1200 forinton forgó Prímagázért 2100 forintot adó holland SHV, az ugyancsak fordulatos történet után a Cofinecet megszerző osztrák Frantschzach (4200 forintért, a korábbi piaci ár másfélszereséért kapta meg a vállalatot), a tőzsdei árra jó 25 százalékos prémiumot adó Csopak-tulajdonos Ivydale (1500 forinton cseréltek gazdát a részvények), de a francia-német tulajdonosi társbérletet az Édászban felszámoló EdF 17 700 forintos árfolyama is jó 40 százalékkal haladta meg a tőzsdei árszintet. A leggálánsabb mindazonáltal a Nitroilt 1999-ben 69 ezer forintért, a korábbi árszint négy és félszereséért megvásárló amerikai Huntsman volt, igaz, a részvények alig 0,4 százaléka volt akkor már közkézen. (Általában is igaz az a tétel, hogy a közkézhányad nagysága és a felvásárlók nagyvonalúsága között fordított arányosság áll fenn.)
A fukarok között emlékezetes a BÁV-ra először 1200, nem sokkal később már csak 1105 forinton nyilvános ajánlatot tévő MFB, amely egyébként nem sokkal azután 2200 forinton adta el a céget az OTP és a Pro Cash konzorciumának. A 15 ezer forintos saját tőkéhez viszonyítva a legalacsonyabb árat, 3050 forintot a Második Deviza Factory Rt. kisrészvényesei kapták tavaly tavasszal, ám az első tőzsdei papírért, az 1990-ben 4900 forintért (64 dollárért) kibocsátott IBUSZ-ért tavaly felkínált 585 forintos ár (2 dollár) sem nevezhető éppen nagyvonalúnak.
