Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szinte nap nap után dönti meg ötéves árfolyamrekordját a Richter. A vezető magyar gyógyszergyártó tegnapi, 21 600 forintos napközbeni árfolyama ugyan még mindig elmarad az 1998. augusztus 7-i 25 390 forintos abszolút csúcstól - ez persze akkor 130 dollárt ért, szemben a mostani 90 dollárral -, ettől függetlenül az utóbbi 12 hónap 77 százalékos árfolyam-emelkedése így is szembetűnő. A gyógyszerrészvény tavaly ősszel még a 12 ezres szint körül ingadozott, holott a 2002-es féléves eredménye is 13,8 milliárd forintra rúgott. A papír befektetői megítélésének változása jószerével független az egyébként jó, de meglepetéseket nem okozó idei eredménytől. A féléves gyorsjelentés 15,3 milliárd forintos konszolidált eredményről szólt, év végére pedig - a készletátértékelés 4,5 milliárd forintos hozadékát is számba véve - 30 milliárd forinthoz közeli profit várható.
Az ez alapján számított 1600 forintos részvényenkénti eredmény alig 6 százalékkal haladja meg a 2002-est, és megfigyelők szerint jövőre sem várható - hacsak nem izmosodik várakozáson felül a dollár - kiugró növekedés. Miközben az utóbbi években a befektetők a Richtertől egy számjegyű P/E-t vártak el, most már 13-as mutató mellett is érdemesnek tartják vételre a papírt.
A változás alapvető oka - a cég vitathatatlan kvalitásai, illetve a magyar tőzsde általában is javuló megítélése mellett - egyértelmű: kimondatlanul is közeleg az állami 25 százalék eladása.
A kilencvenes évek nagy privatizációs futama után megmaradt két tőzsdei „szent tehén”, a Mol- és a Richter-negyedek közül az első zömének eladása november végén esedékes. A költségvetés helyzetét ismerve borítékolható, hogy jövőre a megmaradt 10 százaléknyi Mol mellett a Richter-csomag értékesítésének terve is felmerül. Az áremelkedéssel a befektetők a potenciális felvásárlási célpontot díjazzák, ugyanakkor minél drágább a cég (a kapitalizáció megközelíti az 1,7 milliárd dollárt), annál jobban védve van az ellenséges kivásárlástól. Megfigyelők szerint itt a bűvös határ valahol a 15-ös P/E szint felett - a 2003-as profittal kalkulálva az eddigi abszolút árcsúcs közelében - húzódhat. Ha ezt eléri az árfolyam, az állami eladó (úgy félmilliárd dollárért) vélhetően nyugodtabb szívvel válik meg a cég feletti kontrolltól.
