Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar tőzsdei cégek közül az utóbbi öt évben egyedül az OTP Banknál működött a felső vezetés jövedelmét egyértelműen az árfolyam emelkedéséhez kötő ösztönzési rendszer, és talán nem véletlen, hogy a blue chipek közül a bevezetés (1995) óta az OTP dicsekedhet a legnagyobb (nominálisan hússzoros) árfolyam-emelkedéssel. A Mol a nemzetközi példák mellett alighanem az OTP esetére is figyelt, amikor négy évvel az első, kevéssé sikeres rendszer után egy újabbat terjeszt a részvényesei elé (NAPI Gazdaság, 2003. augusztus 19., 8. oldal). Az átváltható kötvényen alapuló ösztönzésről Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója lapunknak elmondta, hogy az nem a felső vezetés jövedelemkiegészítése, hanem kifejezetten az árfolyam-emelkedés hasznában, illetve kockázatában való érdekeltséget szeretné kiterjeszteni a részvényesi érték szempontjából kulcsposztokat betöltő 20 belső vezetőre, illetve 8 külső it-tagra.
A Molt a közelmúltban átvilágította a belga Deminor, a világ egyik vezető vállalati (corporate governance) tanácsadó cége, és az egyik legmarkánsabb megállapítása volt, hogy a felső vezetésnél nem működik hosszú távú érdekeltségi rendszer. A Mol vezetői ezért is dolgoztak ki egy az európai normákhoz és az ennek némileg ellentmondó hazai adószabályokhoz illeszkedő érdekeltségi rendszert. (Európában a felső vezetők jövedelmének mintegy 30 százaléka kötődik a részvényárfolyamhoz, az USA-ban több mint 50 százalékos ez az arány.)
Az öt év alatt kibocsátandó 1200 (névértéken 12 milliárd forint), egyenként 10 millió forintos átváltható kötvény mintegy egyötöde a külső igazgatósági tagoknak jut, a többi a Mol és a csoportba tartozó cégek - jelenleg elsősorban a Slovnaft - 20 felső vezetőjének. (Fejenként tehát átlagosan évi 100 millió forint névértékű kötvény.) Az átváltási árfolyam - mint Hernádi Zsolt elmondta - az utóbbi néhány hónap tőzsdei átlagárához (nagyjából 5300-5400 forint) igazodik, így a teljes kör öt év alatt mintegy 2,25 millió Mol-részvény árfolyamnyereségéből részesedik. (Ezzel a Mol alaptőkéjének 2 százaléka lesz a vezetők kezében, ami nemzetközi összehasonlításban nem magas arány.)
A „kiválasztottak” vélhetően alapvetően bankhitelből fogják finanszírozni a kötvényvásárlást. Éppen ebben rejlik számukra az ügylet kockázata, ugyanis a finanszírozás költsége évente legalább két százalékponttal magasabb, mint a kötvény diszkontkincstárjegy-alapú kamata.
Ha tehát a Mol-részvény áremelkedése nem haladja meg a finanszírozási költség különbségét - vagyis például öt év múlva nem éri el az 5900 forintot - akkor saját pénzüket veszítik. (A Mol öt éve - az orosz válság előtt - egyébként éppen 7000 forint volt.) 2004-től évente a kötvények ötöde váltható részvényre. Ha megtörténik az átváltás, a finanszírozás már nehezebb lesz, mert a bank a részvényérték legfeljebb felére nyújthat hitelt. Így a vezetők vagy az átváltott részvények azonnali eladásában, vagy inkább az átváltás elhalasztásában lesznek érdekeltek. Egy biztos: az eddiginél sokkal jobban fognak figyelni az árfolyamra.
A Mol - mint az elnök-vezérigazgató hangsúlyozta - az árfolyamkockázat alól nem mentesíti a vezetőket. Csupán abban az esetben téríti meg a veszteségüket, ha a tőzsdei ár a lehívás pillanata és az új részvények kézhez vétele közötti - technikai okok által befolyásolt - időszakban változik számukra kedvezőtlenül.
Miközben a Mol külföldi befektetőit a kormányzat részvényeladási szándéka bizonyosan nem tölti el örömmel és aggodalmaikat csak tetézik a gázüzletág veszteségbe fordulásáról szóló újabb hírek, az igazgatóság kötvénykibocsátási és menedzsmentösztönzési programja vélhetően pozitív fogadtatásra talál. Ha ez a kedvező fogadtatás az árfolyamon is meglátszik - erre az utóbbi napokban vannak jelek -, a kötvényprogram szerencsés csillagzat alatt születik.
