Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 47 tőzsdei társaság közül csak a felszámolásközeli helyzetben lévő Humet nem tette közzé határidőre féléves gyorsjelentését, de adatai érdemben aligha módosítják az amúgy nem túl rózsás összképet. A magyar tőzsdén forgó társaságok eredménye a különlegesen jó első negyedév után (ekkor a 22 A kategóriás cég együtt 74 milliárdos profitot ért el) a második negyedévben megbicsaklott. A féléves összesített eredmény a tavalyi 151 milliárd 140 millió forint után idén 127 milliárd 577 millió forintra rúgott. A közölt eredmények egy része - öt áramszolgáltató, Zwack, Danubius, IEB, Brau - ugyan adó előtt értendő, de ez a tavalyi első félévhez képest 15,6 százalékos csökkenés mértékén érdemben nem változtat.
A 22 „felsőházban” játszó tőzsdei társaság - amely az első negyedévben még 27 százalékos növekedést tudott felmutatni - áprilistól júniusig mindössze 33 milliárddal növelte eredményét, ami az orosz válság óta a legrosszabb negyedéves összesített produkciónak számít.
Az első pillantásra drámainak tűnő profitlemorzsolódásnak egyetlen oka van: a június eleji sáveltolás. Az év 234,7 forintos euróárfolyammal kezdődött, de június 30-án már 267,3 forintot kellett adni a közös valutáért. Ez a tőzsde négy legeladósodottabb cégét (Mol, Matáv, BorsodChem és Danubius) érzékenyen érintette. Az együttesen több mint 700 millió eurós devizahitel-állománnyal rendelkező cégek 2002 első félévében - a folyamatos forinterősödés euforikus hónapjaiban - 13,8 milliárd forint árfolyamnyereséget könyvelhettek el. Idén viszont 21,9 milliárd forintot vesztettek, igaz, csak számviteli szempontból, hiteleiken. (Ebből 10,7 milliárd a Molra, 5,8 a Matávra, 1,85 a Danubiusra és 3,5 a BorsodChemre jutott.) Az együttesen 36 milliárd forintos pozícióromlás tavaly júniushoz viszonyítva kellőképpen magyarázza, hogy a tőzsdei cégek összesített pénzügyi vesztesége miért ugrott meg a tavalyi - rekordalacsony - 8,2 milliárd forintról idénre 49,4 milliárdig. Az összesített veszteség kilenctizedét az említett négy vállalat adja (az árfolyamveszteséghez náluk még 22 milliárdnyi kamatköltség is járult), a többiből 2 milliárd az Antenna Vodafone-veszteségére jut.
A pénzügyi veszteségeket részben ellensúlyozza az üzemi eredmény dinamikus növekedése 180 milliárdról 200 milliárd forintra. A bankok nélkül számított árbevétel még erőteljesebben, 23 százalékkal nőtt, igaz, ebbe a Slovnaft konszolidálása is belejátszott.
A tőzsdei cégek legeredményesebbike immár vitathatatlanul az OTP, amely az összesített eredmény 33 százalékát (tavaly 17 százalékot) adja. Az OTP 58 százalékos profitnövekedési rátája is tiszteletet parancsoló, a nagyok közül csak a TVK (+49 százalék), a közepesek közül pedig az IEB (+84 százalék), a Globus (+48 százalék) és az áramszektor éllovasa, az Elmű (+55 százalék) mutathat fel hasonló számokat. A másik három blue chip közül a Richter ugyan 11 százalékkal erősített (köszönhetően annak, hogy a nagyobb társaságok közül szinte egyedüliként hitel nélkül működik), de a Matáv 12, a Mol pedig 69 százalékkal kisebb profitot ért el, mint tavaly. Az olajtársaság eredménye 39,6 milliárdról 12,3 milliárdra romlott, vagyis nem csak a forintgyengülés a felelős az olvadó profitért.
A 47 tőzsdei vállalat közül tavaly 10, idén már 16 zárt veszteséggel (a Humetnek megelőlegeztük az idei veszteséget is). A tavalyi vesztők közül a Graphisoft és az Agrimpex nyereségesbe fordult, a Gardénia pedig öt év után végre tudta csökkenteni veszteségeit. Az Antenna, a Fotex, a NABI, a Danubius és a Pannonplast viszont jószerével idén produkáltak először mínuszt. A Styl vesztesége évek óta növekszik, a Synergoné stagnál, az Émász pedig három jó év után ismét veszteségbe fordult.
Bár a vállalatok könyv szerinti értéke és a valós cégérték jószerével soha nem esik egybe (még akkor sem, ha a „valós cégérték” fogalma alatt jobb híján az aktuális árfolyamot értjük), mégis tanulságos a könyv szerinti érték és az árfolyam viszonyát vizsgálni. A P/BV (árfolyam/egy részvényre eső saját tőke) mutató alapján az OTP a legdrágább részvény, ám relatíve mégis olcsóbb, mint tavaly ilyenkor. (Saját tőkéje jobban nőtt, mint az árfolyam.) A tavaly még a kifejezetten olcsó papírok közé tartozó Brau a felvásárlási hírek miatt a második legdrágább lett, igazolva, hogy bizonyos esetekben igencsak érdemes a P/BV-re figyelmi. Hasonlóképpen közeledett a könyvértékhez az IEB kurzusa is, a két banknál az eredménynövekedés tartósan pozitív trendjét két számjegyű P/E mutatóval jutalmazza a piac.
A pár évvel ezelőtti éllovas, a Matáv az akkori 500 körüli P/BV mutató után most könyvértéke alig másfélszeresét éri, a Mol valamivel kevesebbet. Az olcsó - tehát saját tőkéjüknél kevesebbet érő - cégek közé zömmel a veszteségesen működők tartoznak, de akad néhány kivétel is. Különösen a Globus alig 51 százalékos P/BV mutatója feltűnő, de a hitelei ellenére stabilan nyereséges Zalakerámia sem sokkal drágább.
A féléves számokból merész dolog az éves profitokra következtetni, de némi optimizmusra adhat okot az is, hogy 260 forintos eurókurzusnál a négy nagy adós már 5 milliárd forintot „visszanyert”, az exportőrök számára pedig a második félév egyértelműen jobbnak ígérkezik, mint az első. Az optimizmust bizonyítja a befektetők tegnapi, tegnapelőtti vásárlókedve is: a BÉT-en szinte még soha nem volt példa arra, hogy az összességében nem túl jó gyorsjelentések két nap alatt több, mint 300 pontot lendítsenek a BUX indexen.
