Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kevesebb mint két hónappal a San Paolo-IMI Internationale S.p.A. 2000 forinton tett nyilvános vételi ajánlatának lezárása után, amikor a vevő 32,5 százalékról 85,225 százalékra növelte részesedését, eldőlni látszik, hogy melyek az olasz bank hosszabb távú tervei magyar leányával (NAPI Gazdaság, 2003. április 19., 10-11. oldal). Már áprilisban némi meglepetést keltett, hogy az ajánlatba éppen a San Paolo-csoporttal szoros kapcsolatokat ápoló spanyol Banco Santander hollandiai befektetőcége, a Holneth BV nem adta bele 9,999 százalékos pakettjét. (Rajta kívül a közkázhányad mindössze 340 ezer részvényre tehető.) Ezt megfigyelők nem a más ajánlattevőknél nem ritka „spórolással” magyarázták, sokkal inkább a San Paolo vitathatatlan elkötelezettségével a tőzsdei jelenlét iránt. (Persze kérdés, hogy ekkora közkézhányaddal a PR-szempontokon túl miért és főleg meddig érdemes parketten tartani egy bankrészvényt.)
A San Paolo-IMI tegnap bejelentette, hogy feltételesen kilencven százalékot meghaladó befolyást szerzett - egy kölcsönös opciót biztosító megállapodás révén - az IEB felett. Az opciós szerződés alapján a Holneth BV eladási jogot nyert 9,999 százalékos pakettje eladására a San Paolo-IMI-nek, amit a 2004. május 31-ét és 2005. május 31-ét követő 30-30 napon belül gyakorolhat. Ha nem él ezzel a jogával, ugyanezen időszakban a San Paolo-IMI is jogosult megvenni a részvényeket, vagyis a Holneth vételi opciót engedett a San Paolo-IMI-nek. A részvények ára a közlemény szerint független attól, hogy ki kezdeményezi az ügyletet, és az idő múlásától függő kiigazításokkal megegyezik a nyilvános ajánlat 2000 forintos árfolyamától.
Az opciós szerződés árfolyamát alighanem befolyásolja, hogy milyen pénznemben köttetett.
Ha - amint az valószínű - euróban, akkor az alapár 82 euró körül lehet, amelyre évi 2-3 százalékos eurókamat rakódhat. (Kevéssé valószínű a forintos alapú elszámolás az olasz és holland cégek között.) Ebben az esetben a jövő évi lehívási árfolyam 84 euró körül mozoghat, ami a tegnapi kurzussal számolva 2180 forint lehet, vagyis valamivel magasabb, mintha forintkamatban és fix 2000 forintban állapodtak volna meg a felek.
Az árfolyam azért lényeges, mert a lehívásnak - ami persze nem vehető teljesen bizonyosra - akkor van értelme, ha a fő tulajdonos rászánta magát a megmaradt bankrészvények tőzsdei kivezetésére. Ehhez nyilvános ajánlatot kell tennie, amelynek árfolyama nem lehet kevesebb, mint az általa kifizetett összeg. (A hathavi súlyozott átlagárfolyam szinte bizonyosan kevesebb lesz ennél.) Mivel az ajánlat után már biztosan 90 százalék felett lesz a részesedése, kiszoríthatja a többi részvényest. Az IEB részvényenkénti sajáttőke-értéke még 2003 végére sem valószínű, hogy eléri a részvényenként 2000 forintot, így a kiszorítási árfolyam megegyezhet az akkori ajánlat árával.
A megmaradt IEB-részvényesek a június 23-án fizetendő 50 forintos IEB-osztalékon túl (ma forognak utoljára szelvénnyel a papírok) tisztes hozamra számíthatnak. (Ez a hozam a legutóbbi, 1850 forintos záróárhoz képest még a sáv új széléig erősödő forint esetén is két számjegyű lesz.) Azzal a nem csekély kockázattal, amit a lehívás 2005-re csúszása vagy éppen teljes elmaradása jelent.
