A kárpótlási jegy kurzusa egy évvel ezelőtt – miután már túl volt a választást követő hegymeneten – 700 forint körül mozgott, majd a Forrás-emisszió bejelentése nyomán az év végéig a címletértékig, idén januárban 1016 forintig erősödött. Utána megnyugodott a piac – öreg jegyspekulánsok szerint akinek volt, ült a jegyén, a kárpótoltak meg várták a Forrást –, és május közepéig a 880–920 forintos sávban születtek a kötések. A múlt hét eleje óta azonban új – és a jelek szerint kevéssé árérzékeny – vevő jelent meg; előbb három nap alatt 180 ezer jegyet megvéve 1000, tegnap pedig már 1130 forintig hajtotta az árfolyamot. A tegnapi 4660 forintos forgalom és a napon belüli 5 százalékos ármozgás, a nap végére a kifulladás jeleit mutató vételi oldal azt bizonyítja, hogy a jószerével teljesen kiszáradt jegypiacon annyira nincs papír, hogy a korábbi napok emelkedése által lelkesített néhány spekuláns önmagában képes bármikor hisztérikus ármozgásokat kiváltani. A néhány nappal ezelőtti masszív vételek zöme egyetlen – hazai magántulajdonban lévő – brókercég nevéhez fűződik, a sok felvásárlásban megedződött cég azonban tegnapelőtt és tegnap már nem vásárolt.
Az 1130 forintos tegnapi csúcs 20 forinttal marad el az 1998. márciusi 1150 forintos történelmi maximumtól (akkor a piac készpénzre váltásban reménykedett), és ezen az árszinten a Forrás kapitalizációja már meghaladná a 10 milliárd forintot. Mivel több százezres – a Forrás irányításába érdemi beleszólást biztosító – jegykészletet a mostani ár- és kínálati viszonyok mellett senkinek sem érné meg felhalmozni, a vevő talán abban bízik, hogy a Forrás maga is célpont lesz valamikor a nem túl távoli jövőben. Az utóbbi hónapok felvásárlási tapasztalatainak fényében ez akár racionális is lehet, ám egy hagyományos társaság és egy kárpótlási jegyes gyűjtőtársaság között azért akad némi különbség.
