Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hozamok szempontjából közepesen jó évet könyvelhettek el tavaly a hazai nyílt végű befektetési alapok jegyeinek tulajdonosai. Míg tavaly decemberben az elemzői előrejelzések szerint 5,1 százalékos volt a fogyasztói árak emelkedése az egy évvel korábbi szinthez képest (NAPI Gazdaság, 2003. január 13., 1. oldal), addig a hazai piacon befektető részvényalapok 4,4, a vegyes alapok 6,0, a kötvényalapok 8,4 és a pénzpiaci konstrukciók 7,7 százalékos hozamot értek el. (Egyszerű számtani átlagok, forgalmi jutalékok levonása nélkül számolva.) A pénzromlás szempontjából tehát az összkép nem rossz, ugyanakkor ha visszaemlékezünk az egy évvel ezelőtti állampapírhozamokra és betéti kamatokra, már nem olyan rózsás.
Ezen kockázatmentesnek számító befektetések ugyanis 2001. december végén-2002. január elején 8,5-9 százalékos hozamot ígértek, és ezt már csak kevés alapnak sikerült felülteljesíteni (lásd táblázatunkat). Hasonlóan szerénynek tűnnek az eredmények, ha az összehasonlításként, sőt irányadó hozamként, azaz benchmarkként gyakran használt BUX és RAX részvény-, illetve MAX és RMAX állampapír-indexekhez hasonlítjuk azokat.
A piacon kisebb súlyú nemzetközi alapok tavaly sem sok örömet okoztak befektetőiknek, részben a részvénypiacok általános gyengélkedése miatt, részben pedig a forint erősödése következtében. A devizakötvény- vagy nemzetközi kötvény-alapok egy része még legalább pozitív hozamot tudott elérni, elsősorban a külföldi kötvényhozamok csökkenése és az ezzel járó árfolyamnyereség miatt. Különösen azok kerülhettek nehezebb helyzetbe, amelyek dolláralapú befektetésekre koncentráltak, hiszen a dollár sokat gyengült. A nemzetközi részvényalapok pedig vagyonuk negyedét-harmadát is elveszíthették. A relatíve kisebb veszteség e körben inkább azokra jellemző, amelyek nemcsak a fejlett Nyugaton, hanem Kelet-Közép-Európában is aktívak voltak.
Feltűnő, hogy - különösen a részvényeket is vásároló konstrukciók esetében - igen nagyok a különbségek az egyes alapfajtákon belül is. A legjobb és legrosszabb teljesítményű hazai részvényalapok között 18,5, a nemzetközieknél 38 százalékpont különbség van a hozamban. Az, hogy ez mennyiben a vagyonkezelési teljesítmények közötti nagyon nagy szakadékot jelzi, és mennyiben az alapok - előre meghirdetett módon - egymástól eltérő befektetési politikájának, stratégiájának tulajdonítható, vitatható. A nemzetközi alapok portfóliói régiónként, iparáganként és devizanemenként is sokkal nagyobb eltéréseket mutathatnak fel, így a nagy hozamkülönbségek itt érthetőbbek.
A hazai porondon maradó alapok kezelői viszont gyakran panaszkodnak arról, hogy kicsi a választék a BÉT-en, és gyakran ugyanazt a négy-öt vezető blue chipet találjuk bennük túlsúlyozva. Ezért a nagy különbségek már nehezebben érthetők. Megjegyzendő még, hogy a hazai részvényalapnak nevezett konstrukciók sem feltétlenül tisztán azok. Éppen a két legnagyobb, az OTP Quality és a Budapest Növekedési döntöttek körülbelül egy éve úgy, hogy tevékenységüket Lengyelországra és Csehországra is kiterjesztik. Hogy ez mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy a két nagy alap a két utolsó helyen végzett, nem tudni.
Abszolút értékben egyébként az ingatlanalapok különösen jól szerepeltek, ám itt az átlagot nagyban eltéríti, hogy még csak három szereplőről van szó, amelyek közül az egyik év közben változatott az értékelési szabályokon. Ez a részpiac mindenesetre igen dinamikusan fejlődik.
Eidenpenz József
