Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az 1999-ben Csák János akkori Mol-elnök által meghirdetett és a három év elteltével csupán egyetlen – bár a részvényesek számára minden bizonnyal a legfontosabb – elemét, a megcélzott 19 százalékos eredményességi mutatót tekintve sikertelen stratégiája és a következő három évre kitűzött új célok képezték a témáját a Mol vezetése által tegnap tartott sajtótájékoztatónak.
A Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató által felvázolt új stratégia lényegében a korábbiak szerves folytatásának tekinthető. De a 2005-re a mainál sokkal értékesebb Mol képét felvillantó tervekben rendkívül figyelemreméltó, hogy már egy piaci alapú árszabályozás mellett nyereségesen működő gázüzletággal számolnak. Mint Vágó Attila, a Concorde elemzője a NAPI Gazdaság kérdésére mondta, a Mol esetébenennek az üzletágnak a helyzete még mindig olyan bizonytalansági tényező, amely legalább 25 százalékkal értékeli le a részvényeit a tőzsdén.
Az új stratégiai célok szerint a Molnak 2005-re 17 százalékos, az átlagos lekötött tőkére eső megtérülést (ROACE), egymilliárd dollárt meghaladó nyereséget kellene elérnie, amortizáció és kamatok nélkül és az adót nem számítva (EBITDA). A célszámok eléréséhez a társaságnak 175 millió dolláros hatékonyságjavulást kell elérnie – az előző hároméves stratégia 100 millió dollárt irányzott elő, ami teljesült is –, a Slovnaftnál 50 millió dollárt a szinergiahatás révén kellene teljesíteni. Az átszervezésre képzett céltartalék az idei utolsó negyedévet 100 millió dollárral terheli.
Az ambiciózus célokhoz tartozik még 2 milliárd dollár összberuházás, a jelenlegi napi 25 ezer hordós olajkitermelés megduplázása (ebben kiemelkedő szerepe lehet a Jukosszal való együttműködésnek) és a régióban 200 új kút létesítése úgy, hogy közben az eladósodottsági mutató ne emelkedjen 40 százalék fölé. Így összesen ezer kutat üzemeltetnének. A kitermelés költsége nem lehet magasabb, mint 4 dollár hordónként. A tervekhez tartozó olajárat és dollárárfolyamot a menedzsment 2005-re 20 dollárra, illetve 240 forintra becsülik (a korábbi terv 17 dollárt és 260 forintot becsült), s a finomítói árrések 20 százalékos csökkenésével (2,5 dollárról 2 dollárra) számolnak.
Üzletágakra lebontva a kutatás-termelés üzletágban remélik a lekötött tőkére vetített legmagasabb megtérülést, de még a – tavaly a teljes csoport megtérülését eltüntető – gázüzlettől is 12 százalékos ROACE-t várnak. A kutatás-termelésben a legfontosabb cél a kőolaj-kitermelés megduplázása és a költségek csökkentése, amivel elérhető, hogy a Mol teljes értékesítésének több mint 40 százaléka saját mezőkből származzon.
A finomítás és kereskedelmi üzletágban a 200 új kút létesítése mellett ígéretes az a terv, hogy a társaság részt vesz az orosz olaj horvátországi kikötőkbe való eljuttatásában, ami a Barátság és az Adria vezeték összekapcsolásával válhat lehetségessé. Itt a menedzsment évi 5 millió tonna olajtranszfer lebonyolításával számol.
A petrolkémiai üzletágnál 7 százalékos piacnövekedést várnak, a Mol saját üzemeiben pedig 400 ezer euróra szeretnék növelni az egy alkalmazottra jutó értékesítést. Ehhez a Slovnaftnál és a TVK-nál végrehajtott új beruházásokkal megnőtt kapacitások mellett elbocsátásokra is szükség lesz; a létszámcsökkentés mértékét a 2005-ig szóló tervekben csak csoportszinten határozták meg, 2500 főben. Korábban a Mol csoportra vonatkozóan a 12 ezer fős létszám elérése volt a cél, ez mostanra teljesült. A petrolkémiát tekintve a stratégiában csupán mérlegelésre érdemesek az esetleges partnerségek, vagyis a BorsodChem és a TVK jövőjére új információt ez a stratégia nem ad, az orosz befektetőkkel való megegyezés egyelőre nem került közelebb.
A legkritikusabb pont továbbra is a gázüzlet, ahol a fő feladat jelenleg a piacnyitásra való felkészülés. A menedzsment a többi üzletágénál szerényebb, de már stabil nyereséggel számol, ez óvatos optimizmust tükröz, amit vélhetően a – már a tervidőszak derekának idejére esedékes – EU-csatlakozási várakozások indokolnak elsősorban. A gázüzletág eladásával a tervek csak igen halványan számolnak, inkább csak az esetleges partnerbevonás lehetőségét említik.
Összességében a Mol új stratégiája nem hozhatott nagy meglepetést a befektetők számára. Amennyiben a társaságot nem éri olyan újabb nagy sokk, amilyen a gázüzletágban bekövetkezett roppant veszteség volt, a tervekből egy jól működő, az iparágban megfelelően teljesítő, regionális szempontból kihagyhatatlan szereplő képe bontakozik ki. A kérdés már csak az, hogy ezúttal sikerül-e majd elérni is ezt.
Almás Andor
