Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A nagy, részben vagy egészben állami tulajdonú társaságok vezetői közül ön az egyetlen, aki megőrizte posztját a kormányváltás után. Ráadásul a Mol történelmében alighanem fordulópont lesz - ha megvalósul - az állami tulajdonrész eladása. Hogyan látja az állami részvénypakett további sorsát?
- Az állam a Mol 25 százalékos részvénycsomagját az eddig elhangzottak szerint részben vagy egészben a tőzsdén, pénzügyi befektetőknek szándékozik értékesíteni, ugyanakkor erre jelenleg semmilyen konkrét terv nincsen. A gázárszabályozás megnyugtató rendezéséig ilyen lépésre a politikai döntéshozók szerint sem kerülhet sor. Mindazonáltal, ahogy azt már elmondtam, az aranyrészvényt leszámítva az ÁPV kezében levő részvények sorsáról dönteni már nem a parlament hivatott, ez a kormányzat feladata. Ehhez a döntéshez a menedzsmentnek alkalmazkodnia kell.
- A tőzsdei értékesítéssel nem fogják - ha nem is szándékoltan - egy esetleges stratégiai befektető kezére játszani az olajvállalatot?
- A stratégiai befektető kérdése mindig is felmerült, a Mol alapszabálya az 5 százalékos bejelentési, illetve 10 százalékos szavazati korláttal meglehetősen hatékony védekezésre ad lehetőséget egy esetleges ellenséges felvásárlás ellen. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a menedzsmentnek az alapszabály esetleges kijátszásának gyanúja esetén további lépésekre is lehetősége van. Az igazi, hosszú távú védelem egy nemkívánatos felvásárlás ellen a reális - a mainál értelemszerűen magasabb - tőzsdei árfolyam.
- A védekezés egyik lehetséges útja lehet - piaci vélemények szerint - a „szabad” részvények egy részének kivonása a piacról. Ezért döntött a saját részvények vétele mellett a Mol?
- Elsődleges célunk a nagyobb rugalmasság volt, hogy ha a régióban gyors döntést igénylő akvizíciós célpont bukkan föl, azonnal reagálhassunk, például saját részvények felajánlása révén. De nem tagadom, az árfolyam is kedvezőnek tűnt. Ugyanakkor az árfolyam stabilizálása nem játszott szerepet és nem is kívánunk rövid távon árfolyamnyereségre játszani.
- Mit szól a sajátrészvény-vásárlások és a menedzsment alaptőke-emelésre kapott felhatalmazása kapcsán a piacon időről időre megjelenő feltételezésekhez, amelyek szerint a jelenlegi 6, de potenciálisan akár 35 százalékos pakett birtokában akár meglepő részvénycserékre is sor kerülhet? A dúsabb fantáziájú elemzők az OTP-Mol csere ötlete mellett még egy Jukosz-Mol cserét sem zárnak ki.
- A két olajcég piaci kapitalizációja között nagyságrendi különbség van. A Mol értéke jelenleg mintegy 2,2 milliárd dollár, a Jukoszé tízszer ennyi. A Mol feletti kontrollt átadni valakinek egy még 5 százalékot sem elérő részesedésért, nem hiszem, hogy az összes részvényes érdekeit szolgálná. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a Jukosszal - az előbbi spekulációktól függetlenül - jó az együttműködésünk, évente 3,5 millió tonna olajat vásárolunk tőle és a Mol regionális terjeszkedése elvileg a Jukosz számára is jelenthetne némi piacbővülést. De még egyszer hangsúlyozom, a saját részvények felhalmozásának semmilyen részvényeseink előtt titkolt, tranzakciós jellegű célja nincs.
- A Mol nemrég bejelentette, hogy megkezdték a tárgyalásokat a Slovnaft többségi részesedésének megszerzéséről. Ez miért vált hirtelen aktuálissá és - figyelembe véve a szlovák értékpapírtörvény felvásárlási rendelkezéseit, amelyek szerint ha egy tőzsdei cégben valaki 50 százalék fölé kerül, nyilvános ajánlatot kell tennie a többi részvényes felé a tőzsdei árfolyamon, de legalább a cég nettó eszközértékének 50 százalékán - honnan lenne minderre fedezet?
- Amikor két éve megvásároltuk a Slovnaftban komoly befolyást jelentő 36,2 százalékos részvénycsomagot, egyrészt vállaltunk egy vásárlási korlátozást (ez 2003 első negyedévében jár le), másrészt a szerződésben jogot kaptunk arra, hogy többségbe kerüljünk. Erről kezdődtek meg most a tárgyalások. Egy esetleges tranzakció esetén a Mol természetesen minden tekintetben meg fog felelni a szlovák törvényekben előírt kötelezettségeknek, és az ehhez szükséges forrásai is megvannak.
- A Slovnaft pozsonyi kurzusa jelenleg 850 korona körül alakul, a sajáttőke-érték fele pedig megközelíti a 900 koronát, így ha a Mol a teljes még kint lévő részvénymennyiséget meg kívánja venni, az csaknem 300 millió dollárjába kerülhet.
- Már eddig is több, mint 260 millió dollárt fordítottunk a Slovnaftra, és biztos vagyok benne, hogy a szlovák olajcég mindezekkel együtt igen jó befektetés a Mol számára.
- A napokban derült ki, hogy a vártnál hetekkel később kerülhet sor az INA pályázaton a kötelező ajánlattételre való felhívásra. A Mol jelenleg hol tart a pályázaton és hogyan látja a pályázat további sorsát?
- A Mol már rákerült az úgynevezett short listre, így minket is, csakúgy mint versenytársainkat bizonyosan felkérnek majd a 25 százalék plusz egy részvényre vonatkozó kötelező érvényű ajánlat megtételére. Másfelől korábbi lengyelországi tapasztalataink is azt mutatják, hogy ahol az állam az eladó egy tranzakció során, ott bármi megtörténhet. Horvátországban már nincsenek túl messze a választások, így még az is lehet, hogy a tranzakció halasztást szenved, csakúgy mint korábban, vagy az ajánlattétel feltételei változnak olyan mértékben, hogy az már a Mol számára nem jelentene vonzó lehetőséget. Mi mindent megteszünk azért, hogy egy, a részvényeseink érdekét szolgáló tranzakció lehetőségét ne szalasszuk el.
- Ehhez nem árthat a biztos hátország. Milyen a Mol vezetésének a viszonya a magyar kormányzattal és a legnagyobb tulajdonos ÁPV-vel?
- Az ország legnagyobb vállalataként - és legnagyobb adófizetőjeként - úgy érzem, sem a Mol, sem a kormányzat nem engedheti meg magának, hogy ne legyen közöttük jó viszony. Ez korábban is így volt, még akkor is, amikor a gázárügyben késhegyig, sőt, a bíróságig elmenő vitákat folytattunk egymással, más, operatív és stratégiai kérdésekben fennmaradt a partneri viszony. Ma azt látjuk, hogy a kormány a gázártörvény tervezetének kidolgozásában nem csak a Mollal, de a többi piaci szereplővel is kész egyeztetni. A most formálódó szabályozás óriási lépést jelent az EU-normáknak megfelelő gázár kialakítása felé. Az ÁPV-vel is jó a viszonyunk, és bízom benne, hogy ez mindaddig így is marad, amíg a vagyonkezelő megelégszik a legnagyobb részvényes szerepével. Ha ennél többre vágyik - erre a múltban akadtak példák -, akkor arra a közgyűlés a megfelelő fórum, az viszont már nem a menedzsment hatásköre. Összességében úgy érzem, a részben megújult irányító testületek megfelelő külső környezetben tudnak dolgozni, ennek hasznát valamennyi részvényes - így az állam is - élvezheti. Ezt a bizakodást mintha a részvényárfolyam is visszatükrözné, az utóbbi évek mélyrepülése után az utóbbi hetekben stabilan az ötezres szint felett mozog a kurzus. Ez persze még messze nem az a szint, amelyet én reálisnak tartok.
Almás Andor-Korányi G. Tamás
