Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Pillér II. ingatlanalapot, akárcsak az I.-es sorszámút, a kárpótlási jegyekkel szembeni vagyonkínálat bővítésére hozták létre 1994-ben, és ebbe is kezdetben kizárólag egykori állami tulajdonú, nem feltétlenül a legkelendőbb és legjobb állapotú ingatlanokat helyeztek el. A Pillér I.-től eltérően ugyanakkor nem ezek apportjával, hanem készpénzzel indult, és sokáig jelentős bevétele származott állampapírhozamokból. Így, jobb helyzetből startolva, sokszor magasabb hozamot volt képes fizetni, mint a Pillér I., amelynek egy elmaradt hozamfizetése és a csalódott befektetők perei akkoriban erősen negatív visszhangot váltottak ki a médiában. Az első években mindenesetre a két alap hozamtermelő képessége messze elmaradt az inflációtól és az állampapírhozamoktól. Az utóbbi pár évben viszont az infláció és a kamatok csökkenésével a - főleg ingatlan-bérbeadásból és ingatlanértékesítésből származó - bevételek már meghaladták az inflációt (lásd táblázatunkat). A tőzsdén forgó befektetési jegyek árfolyama rendszerint jelentősen elmaradt névértéküktől, illetve nettó eszközértéküktől, jó vételi lehetőséget biztosítva a vevőknek és csak rossz kiszállási alkalmat adva a - zömükben idős eredeti kárpótolt - eladóknak.
