Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az árfolyam-nyereségadó eltörlése után az adóhitel jelenlegi rendszerének megszüntetése lehet a tőzsdei magánbefektetőket közvetlenül érintő következő kormányzati intézkedés. Az 1995-ben bevezetett és azóta többször módosított intézmény adminisztrációja László Csaba pénzügyminiszter szavai szerint több kiadással jár, mint amennyi előny származik belőle, ezért a tárca szakemberei már dolgoznak a megszüntetés módozatain.
Terták Elemér, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára a Népszavának nyilatkozva elmondta, az állam akár el is engedheti a befektetési adókedvezményként nyújtott adóhitelt. Ha ezt a megoldást választja, a PM egy tollvonással 25-27 milliárd forintot hagy véglegesen a befektetőknél - az APEH nyilvántartása szerint 2000-ben 24 milliárd forint volt az adóhitel állománya, ami 2001-ben becslések szerint akár 27 milliárdra is növekedhetett. A nyilatkozatokból leszűrhető, hogy az idei adóévben nem lesz még változás, de az is lehetséges, hogy csak 2004-re sikerül kidolgozni a megfelelő megoldást.
A PM óvatossága érthető, hiszen a megszüntetés másik útja a hitelek visszafizetésének elrendelése lenne - az új hitelfelvétel lehetőségének egyidejű beszüntetésével -, egy ilyen intézkedés viszont még akkor is jó eséllyel semlegesítené a tőzsde élénkítésére eddig tett lépéseket, ha figyelembe veszszük, hogy reálisan csak több év alatt, fokozatosan lehetne végrehajtani.
Az adóhitel rendszerének megszüntetésével feleslegessé válna a több tízezer tőkeszámla, amelyek többségén még most is ott pihennek az 1996-98 között a jelenlegi piaci érték többszörösén vásárolt részvények: tízezer forint fölötti bekerülési árú Prímagázok, Pannonplastok, Zalakerámiák vagy kétezer fölötti Matávok, 25 ezres Richterek. A befektetési állományt kisebb részt olyan papírok is gyarapíthatják, amelyek azóta már távoztak a tőzsdéről (Graboplast, Kékkúti, BÁV, jegyhasznosítók). A rég vásárolt részvényeit esetleg már csak az adóhitel miatt tartogató passzív befektetők nem kis része az adóhitel megszüntetésekor minden bizonnyal elfordulna a részvénypiactól és a megmaradt pénzt más megtakarításba, például ingatlanba fektetné vagy egyszerűen elköltené. Már amennyiben az eredeti befektetésből marad valami, mert ha az adóhitelt - bármilyen időtávon - vissza kell fizetni, úgy könnyen lehet, hogy ennek összege meghaladja a részvények mostani piaci értékét. Akik pedig a tőzsdén maradnának, azok is sokkal kisebb újra befektethető összeggel rendelkeznének.
Természetesen a hazai tőzsdézőknek van egy olyan aktív rétege, amely már rég megszabadult „befagyott” befektetéseitől, s portfóliója értéke többé-kevésbé a piaci értéket tükrözi. Ezek szempontjából az adóhitel elengedése tiszta nyereségként jelentkezik, bár a legtöbb esetben nem jelent tőzsdére vihető pluszforrást. A visszafizetéses megoldás viszont ennél a rétegnél is számottevően apaszthatja a tőzsdézésre fordítható vagyont.
Az intézkedés hosszú távon kedvezőtlenül érintené a brókercégeket is, mivel többségük a számlavezetésből és a befektetési állomány igazolásából is bevételre tesz szert. Ezt csak részben és átmenetileg ellensúlyozhatja a forgalom növekedése - a régi papírok eladása, esetleg újak vásárlása révén. A tervezett intézkedés módosíthatja a befektetői szokásokat is: azzal, hogy megszűnik a prompt részvények tartásának kényszere, nőhet a határidős termékek és a külföldi papírok iránti érdeklődés.
M. G.
