Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szerdán az amúgy sem túl jó piaci hangulat közepette egy brókerhiba borzolta a kedélyeket a New York-i tőzsdén. A zárás előtt 20 perccel a neves Bear Stearns befektetési bank munkatársa tévedésből 4 milliárd dollár értékben vitt be eladási ajánlatot, miközben az eredeti megbízás csak 4 millió dollárra szólt. A New York Stock Exchange közleménye szerint a megbízás „S&P papírokra” szólt, ám nem részletezték, hogy pontosan mely részvényeket érintett. A bank közlése szerint a tévedés - amelynek végrehajtását 622 millió dollár értékű eladás után felfüggesztették - nem okozott anyagi kárt a társaságnak.
A CNN Money által idézett New York-i kereskedők szerint maga a megbízás nem okozhatott komolyabb áresést (az S&P-500 3 pontot csökkent a kérdéses időszakban), kellemetlenül érinthette viszont azokat a kisebb befektetőket, akik az általános gyakorlat szerint vakon követik egy-egy komolyabb tekintélyű brókercég lépéseit.
A hasonló hibák különben nem túl gyakoriak a világ tőzsdéin, de azért példa nélkülinek sem mondhatók. Tavaly májusban az FTSE-100 több mint 2 százalékot esett, mert a szándékolt 30 millió font helyett egy 300 millió fontos eladási ajánlatot vittek a rendszerbe. A Salomon Brothers munkatársai 1998-ban rátenyereltek a kereskedést bonyolító számítógép billentyűzetére, ami 850 millió fontnyi francia államkötvény eladását okozta.
A hasonló baleseteknek voltak nyertesei is: tavaly év végén 59 ezer százalékos árfolyam-erősödést okozott, hogy egy kereskedő véletlenül 100 dolláros vételi ajánlatot adott be a csődbe jutott Exodus internetes cég 17 centen forgó papírjára.
A tapasztaltabb hazai befektetők is számos hasonló esetre emlékezhetnek. A leggyakoribb hiba a mennyiség és az ár felcserélése. Ez okozta például évekkel ezelőtt a 666 ezer forintos Skála-kötést, csakúgy, mint az OTP elsőbbségi bevezetésének napján, 1999. február 6-án a valós piaci ár felén létrejött nyitókötést. Ez utóbbi esetben egyébként a károsultak vitatják, hogy a tőzsde miért nem állapított meg bázisárat a részvényre (az OTC-árfolyam alapján), aminek bevezetése azóta jelentősen hozzájárult a hasonló esetek elkerüléséhez.
A darabszám és az ár felcserélése mellett gyakori volt az is, hogy egy átcserélés vagy felváltás után a régi névértékű vagy fajtájú papírra kötöttek üzletet, vagy - akár az üzletkötő, akár a bróker hibájából - a többféle sorozatból nem azt adták el, ami éppen az ügyfél számláján volt. Egy konkrét esetben az ügyfél HB Westminster-részvényekre szóló eladási megbízását teljesítette a bróker, de arról mindketten megfeledkeztek, hogy a papírokat időközben Miltonra kellett volna cserélni. A történetben végül a vevővel való kapcsolatfelvétel és a visszakötés jelentette a megoldást. Egy-egy ilyen eset után azonban gyakran bármilyen áron vissza kellett szerezni a hiányzó papírokat, ami különösen befektetési jegyeknél, illetve nem túl likvid papíroknál okozott látványos ármozgásokat.
A brókerhibák kiszűrésénél fontos segítség a bázisárrendszer (vagyis hogy a tőzsde az előző napi záróár százalékában határozza meg az aznapi lehetséges árelmozdulást), illetve a kereskedési monitorokon beállítható szűrők. A BÉT kereskedési rendszerében ugyanis a bróker terminálján előre meghatározhatja, hogy az utolsó kötéshez képest mekkora árelmozdulást vihet be a rendszerbe. Ez a határidős piacon különösen hasznos, ahol trükkös befektetők gyakran a valós árhoz hasonló árakat visznek be, reménykedve, hogy hátha az egyik kolléga félrenézi. A mennyiségre vonatkozóan is be lehet állítani korlátokat, és az egész napra, illetve egy kötésre vonatkozó mennyiségi limitet is megszabhat magának az óvatos bróker.
M. G.
