Nagyon átgondolt és a lengyel piacon a Richter számára ideális befektetésnek nevezte tegnapi sajtótájékoztatóján Bogsch Erik, a Richter vezérigazgatója a GZF Polfa megszerzését (NAPI Gazdaság, 2002. augusztus 30., 7. oldal). Még a múlt csütörtöki közlemény után is tudott újat mondani a Richter, elsősorban az árra és a fizetési feltételekre vonatkozóan.
A még állami vállalati formában működő gyár eszközeit és adósságát a lengyel állam beviszi a Richterrel közösen létrehozott, azonos nevet viselő, most megalakult kft.-be. A 245 millió zlotys alaptőkéből (1 zloty=60 forint) 120 millió illeti meg a lengyel kincstárat. A Polfa tavalyi mérlegében egyébként 98,3 milliós saját tőke, 175,7 millió zlotys mérlegfőösszeg és 55 millió zlotys hitelállomány szerepel, tehát a lengyel állam 122 százalékos sajáttőke-értéket tudott elismertetni a Richterrel.
Az eladó a helyi privatizációs előírások szerint az állami vállalat 15 százalékát a dolgozóknak juttatja, így 1077 dolgozó 18 millió zloty értékű tulajdonrészhez jut. (A fejenként átlagosan mintegy 1 millió forint értékű „dolgozói részvény” meghaladja a magyar privatizációban megszokottat.)
A Richter vállalta, hogy a dolgozóktól névértéken átveszi tulajdonrészüket - a több mint bizonytalan osztalékkilátások miatt aligha ragaszkodnak majd sokan hozzá -, a lengyel államtól pedig négy éven belül az inflációval felkamatolt értéken veszi át a pakettjét. Így 2006-ig további 120 millió zlotyt plusz kamatokat kell kifizetnie, ám a most kifizetett 125 millió zloty nem valódi kiadás, hiszen a GZF Polfa vagyona a cégbejegyzéstől kezdve beleszámít a Richter konszolidált mérlegébe. (Gulácsy Gábor vezérigazgató-helyettes a NAPI Gazdaság kérdésére megerősítette, hogy ha nem is feltétlenül 2003 első negyedévétől, de jövőre a Richter áttér a konszolidált adatok közlésére.)
A privatizációs szerződésben szereplő, a Richter-vezetésű céget terhelő, öt éven belül 70 millió zloty beruházási kötelezettség fedezete alapvetően a lengyel cég cash flow-ja. Így, amint Bogsch elmondta, a Richter számára az akvizíció voltaképpen egy négy éven belül esedékes, mai értéken 120 millió zlotys, vagyis 7,2 milliárd forintos fizetési kötelezettséget jelent.
Emellett a konszolidált mérlegben meg fog jelenni a GZF Polfa 55 millió zlotys (3,3 milliárd forintos) adóssága, ami újdonság, hiszen a Richter a tőzsdei bevezetés óta nem rendelkezik effélével.
A meglehetősen kedvező fizetési feltételek kemény szociális vállalásokkal párosulnak, alkalmazkodva a lengyel privatizáció sajátosságaihoz. Az 1077 dolgozónak 42 hónapon keresztül garantálja munkahelyét a Richter, ráadásul mindenki 4 százalékos azonnali fizetésemeléshez jut. Az új céget irányító 7 tagú felügyelőbizottság egy tagját a dolgozók választják, kettőt a lengyel állam delegál (Lengyelországban a német szisztéma szerint a céget az fb vezeti). A Richter a négy fb-tagon kívül a későbbiekben egy marketingigazgatót és egy pénzügyest delegál, utóbbi már ki is utazott Varsóba. A lengyel cég menedzsmentje - amelyről Bogsch a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott - a helyén marad.
A GZF Polfa 144 millió zlotys tavalyi árbevételével a lengyel gyógyszerpiac 1,2 százalékát képviseli. Termelésének négyötödét a humán gyógyszerek adják, de a lengyel állatgyógyászati piacból is 7-8 százalékkal részesedik. A forgalom 45 százalékát a Richter számára is fontos szív- és érrendszeri területre ható gyógyszerek, 24 százalékát a fekély elleni készítmények adják. A Polfának is megvan a maga vinpocetin származéka, ehhez a jövőben a Richter fogja szállítani a hatóanyagot. A termékportfólió 73 százalékát az 1993 utáni bevezetések teszik ki.
A Richter tavalyi, mintegy 18 millió dolláros lengyel forgalmát is hozzászámítva a magyar gyártó jövőre mintegy 2 százalékos részesedéshez juthat a 2,5 milliárdos lengyel gyógyszerpiacon. Lengyelországban az egy főre számított gyógyszerfogyasztás 60 dollár (itthon 87 dollár), de a piac így sem kisebb, mint az orosz. Ezzel a Richter tovább csökkenti FÁK-függőségét (jövőre az eladások negyede irányul a FÁK-ba és ugyanennyi a kelet-európai térségbe, ezen belül csaknem 15 százalék Lengyelországba), amit alighanem kedvezően fogadnak az elemzők. Ennek hatása már az árfolyamon is látszott, az egy héttel ezelőtti idei mélyponthoz képest a tegnapi 13 465 forintos záróár jó 15 százalékos emelkedést jelez.
Korányi G. Tamás
