Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A francia energiaholdingnak, az Electricité de France-nak (EdF), a La Tribune francia napilap tegnapi tudósítása szerint a vállalat tervezett privatizációja előtt meg kellene válnia több külföldi érdekeltségétől, így többek között a magyarországi befektetéseitől is. A cikk szerint az állami tulajdonos, azaz a francia kincstár aggodalmát fejezte ki az EdF pénzügyi helyzete miatt és a francia árampiacon monopolhelyzetben levő társaság bajaira a külföldi érdekeltségek eladásának felgyorsításában látja a megoldást. A cikk konkrétan megemlíti a francia energetikai holding ausztriai, svédországi, kínai és argentin befektetései mellett Magyarországot is, ahol az EdF tudvalevőleg a Démászban és a Budapesti Erőműben tulajdonos befektetési holdingján, az EdF Internationalen keresztül. A Démásznál arra hivatkozva, hogy a közlés nem az EdF-től származik, nem nyilatkoztak a kérdésben.
A Démász esetleges eladásáról a magyar áramszolgáltatói piacon zajló tulajdonosi átrendeződések kapcsán már korában is esett szó, mind ez idáig azonban egyedül a francia anyavállalat vezetőségének nyilatkozataira lehetett támaszkodni ezzel kapcsolatban. Márpedig részükről korábban mindig az hangzott el, hogy a társaság tartós befektetésnek tekinti a Démászt és szó sincs arról, hogy kiszállna belőle.
A Démász 60,91 százalékos tulajdonát birtokló EdF Internationalnek a Démász nyereségességére sem lehet panasza, hiszen a cég évek óta stabilan nyereséges, még az áramárvitától terhes és ezért eredményszempontból meglehetősen rosszul sikerült tavalyi évben is ki tudott fizetni kereken ezer forint osztalékot. Az pedig már most - a 2 milliárdot meghaladó féléves eredmények ismeretében - látszik, hogy az idei év ebből a szempontból csak jobb lehet.
A Franciaországban kényes politikai kérdésnek számító EdF-privatizáció - a monopolhelyzetben levő állami tulajdonú energetikai óriáscég a legnagyobb munkaadó Franciaországban - vélhetően még sok kérdést vet majd fel a közeljövőben, amelyek között akár a Budapesti Erőmű, akár a Démász sorsa is inkább csak mellékes kérdésnek számíthat. Elemzők szerint nem elképzelhetetlen, hogy eközben a Démásszal kapcsolatos korábbi álláspont is megváltozik és a cég részvényei eladósorba kerülnek. Ez azonban vélhetően jelentős stratégiai változást jelentene az EdF eddigi elképzeléseihez képest, ráadásul a cégnek ezzel vélhetőleg teljes magyarországi jelenlétét fel kellene adnia, hiszen nemrégiben az Édászból is kiszállt.
Nagy kérdés lehet, hogy a francia privatizátoroknak - az ügylethez először még törvénymódosításra is szükség lesz Franciaországban - mi lehet majd a fontosabb, az EdF cash-helyzete vagy az, hogy milyen piaci pozíciókat birtokol. Készpénzbevétel szempontjából a Démász-eladás vélhetően nem lenne rossz üzlet, hiszen pont a nemrégiben történt Édász-ügylet mutatta meg, hogy a magyarországi áramszolgáltató társaságok részvényei megfelelően nagy csomagban a tőzsdei árfolyamnál jóval többet érhetnek. Amennyiben azonban a Démász irányító pakettje valóban eladósorba kerülne, a vevőnek a kisrészvényeseknek is ajánlatot kellene tennie ugyanezen az - Édász kisebbségi részéért fizetett 73,561 euró feletti árfolyamból ítélve vélhetően nem alacsony - árfolyamon, olcsón tehát semmiképpen nem tudna vásárolni.
A. A. G.
