Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Öt éve ért végső szakaszába a magyar tőzsde mára már legendává nemesedett „nagy hossza”, az 1996 januárjában 1530 pontnál kezdődött áremelkedés. A 19. hónap - 2002 júliusa - 6795 pontos BUX-értékkel nyitott és 7813 ponttal búcsúzott. Az akkor kiegyensúlyozottnak számító - napi átlagosan 55 pontos - emelkedést augusztus első hetében lázas eufória váltotta fel, majd a 8483 pontos szintről zuhant mélybe az index, magával rántva a hazai spekulánsok forintmilliárdjait. Az öt évvel ezelőtti 7412 pontos BUX számszerűen csaknem pontosan megegyezik a pénteki 7423 pontos értékkel, de mégis, micsoda különbség! Akkor egy átlagos nyári tőzsdenap forgalma árfolyamértéken 12-13 milliárd forint volt, manapság pezsgőnek számít a 3 milliárdos forgalom. Akkor tíz blue chip közül válogattak a befektetők - és rendre a kínálat szűkösségére panaszkodtak - ma már négy részvény (Mol, Matáv, OTP, Richter) adja a forgalom 90-92 százalékát.
A BÉT mára közhellyé váló agóniájáért a vezető papírok lassú eltűnése is felelős. Az öt évvel ezelőtti mezőnyből (Mol, OTP, két gyógyszergyártó, TVK, BorsodChem, Danubius, Pick, Pannonplast és Graboplast) hárman maradtak (a Matáv 1997 novemberében csatlakozott az élbolyhoz). A hét kiesőből egyet felvásárlás után kivezettek (Grabo), egy másikat felvásárlási ajánlat után egyelőre a tőzsde nem hagy távozni, de likviditása már minimális (Pick), a két vegyi papír közkézhányada 10 százalék alá csökkent, az Egis, a Danubius és a Pannonplast napi forgalma az öt évvel ezelőtti 400-800 milliós szint töredékére olvadt.
Magyar viszonyok között a blue chip fogalmához legalább napi 5 millió dollárnyi forgalom társul, ezt a szintet a megmaradt négyes tagjai sem minden nap tudják elérni.
Pillanatnyilag még mind a négy részvény fő piaca a BÉT, bár a Matáv - egyedüli magyar részvényként - a New York-i tőzsdén, a Mol, az OTP és a Richter a londoni Seaqon is forog, nem ritkán a magyar piacot bőven felülmúló intentizással. E négy papír bármelyike megélne a BÉT nélkül, a magyar tőzsde viszont aligha vészelné át a négy közül bármelyik kettő elvesztését. A négy nagy közül a Richter és a Mol 25-25 százalékban állami tulajdonban van, de egy esetleges - a jelenlegi kormányzati ciklusnak legfeljebb az utolsó szakaszára tehető - részvényeladás könnyen felvásárlásba fordulhat át. Ebben az esetben pedig már kérdéses az adott cég tőzsdei jövője. Az OTP vezetői már többször pedzegették - bár lehet, hogy csak a nyomásgyakorlás szándékával -, hogy élnének az új tőkepiaci törvényben szereplő lehetőséggel, és akár lemondanának a budapesti listázásról. Mivel a befektetők a világon mindenhol referenciának tekintik a tűzhöz legközelebb lévő - még ha kevéssé likvid - helyi tőzsdéket (a Nokia esetén a helsinkit, az Ericssonnál a stockholmit), ezért egy ilyen lépésre alighanem csak végletes esetben kerülne sor. A mostani mezőnyből még a Matáv tűnik a leghűségesebbnek, itt a még ma is 1,3 milliárd dollárt érő közkézhányad valószínűleg biztosítja a tartós BÉT-jelenlétet.
A legszomorúbb, hogy egyelőre semmi jele a befektetői választék bővülésének, újabb bluechip-gyanús bevezetésről nem érkeznek hírek. Ehhez legalább 100 milliárdos kapitalizációra és 50 százalék feletti közkézhányadra lenne szükség valamilyen a kényes ízlésű külföldi alapkezelők által is vonzónak ítélt - tehát nem a technológiai, a távközlési vagy a gyógyszeripari - ágazatban. (A sokak által panáceának tekintett MVM-bevezetés sem biztos, hogy a blue chipek sorát gyarapítaná...)
Öt év persze elég hosszú idő, elvileg elegendő lehet arra, hogy néhány már most is nagyra nőtt magán-cégbirodalom - mint például a Wallis - a tőkebevonás klasszikus útját választva megcélozza a tőzsdét. Az ötlet már minden valamirevaló cégalapító fejében megfordult, ám a BÉT mostani helyzete elég kiábrándító, vagyis már beindult a circulus vitiosus: a csekély likviditás miatt nem éri meg a BÉT-en tőkét keresni, viszont a vonzó célpontok hiányában elkerüli a parkettet a tőke.
A kormányzati tényezők által 2007-2008-ra taksált forint-euró váltás sem igazán kedvez a magyar tőzsdének, hiszen még egyszerűbb lesz a magyar blue chipeket Londonban vagy az addigra talán kialakuló egységes európai elektronikus tőzsdén megvenni. Ha lesz még akkor önálló magyar tőzsde, az alighanem a második vonal és az addig tőzsdére kerülő ambiciózus közepes magáncégek papírjainak a piaca lesz. Persze ha a BÉT mind erőteljesebb partnerkeresési kísérleteit nézzük - amelyekre tiszteletlen brókerek nem átallották a kapuzárás előtti pánik terminusát alkalmazni -, biztosra vehetjük, hogy addig már valamilyen nagy európai tőzsde filiáléjaként működik majd az intézmény, és akkor a hazai pályán elérhető blue chipek listája már nem a Matávval, hanem a Deutsche Telekommal, a Nokiával, a BP-vel vagy a Bayerrel fog kezdődni. A sorban azonban valószínűleg a négy „mai magyar” egyike-másika is megtalálható lesz.
Korányi G. Tamás
