Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ma megjelent a gazdasági miniszter rendelete az ipari fogyasztók által felhasznált gáz árának emeléséről. A szabályozás szerint az átlagosan óránként 500 köbméternél több gázt felhasználó fogyasztókon belül azokra vonatkozik az emelés, amely cégek nem a Mol gerincvezetékéről kapják a földgázt, hanem gázszolgáltatótól vásárolják (ezenkívül felmentést kaptak kedvezményezett fogyasztók: iskolák, kórházak, közintézmények, távhőszolgáltatók). A kormány így megkímélte a közvetlenül a Moltól vásárló legnagyobb ipari fogyasztókat (a legtöbb erőművet, a Dunaferrt, a BorsodChemet, a TVK-t), és összesen 350, relatíve kisebb ipari felhasználónak kell csak többet fizetni a gázért.
A Molnak idén mintegy másfél milliárd forint többletbevétele lesz az intézkedés nyomán, ami elenyésző a becsült - igaz, a dollár gyengülésével egyre csökkenő - gázárveszteséghez képest. A Mol közleménye szerint is inkább az e mögött meghúzódó kormányzati szándék miatt üdvözlendő a lépés, nem pedig közvetlen eredményhatása miatt. A BÉT másik négy nagy cégét csak kevéssé érinti az intézkedés, az OTP és a Matáv, nem termelővállalkozás lévén, nem számít nagy gázfogyasztónak, a gyógyszergyárak költségein belül pedig nem jelentős a földgáz aránya. A Richternél a gáz kevesebb mint egynegyede a teljes energiafelhasználásnak. Mint a társaság illetékesétől megtudtuk, a Richtert érinti ugyan az intézkedés (mivel a Fővárosi Gázművektől vásárolnak), de hatása minimális, előzetes becslések szerint az éves többletköltség nem éri el a néhány millió forintot. Hasonló mondható el az Egisről is, ahol egy-két millióra tették az emelés negatív hatását.
A Zalakerámiánál is hozzáláttak az emelésből adódó többletköltség kiszámításához, de egyelőre előzetes számokat sem tudtak mondani. A Rábánál a tavalyi felhasználást alapul véve hozzávetőleges becslés alapján 20-25 millió forint költségemelkedéssel számolnak éves szinten, vagyis idén tízmilliót alig meghaladó többletkiadást jelenthet az intézkedés. A Pannonplast is az érintett körben van, a PVC-feldolgozás néhány termelési fázisában használnak nagyobb mennyiségű földgázt, a holdingstruktúra miatt azonban ez csak egyes leányvállalatokat érint, és összességében nem lehet jelentősebb költségnövelő hatása. A tőzsdei cégeket nézve egészében elmondható, hogy bár a Molnál jelentkező másfél milliárdos plusz az olajcégnek önmagában nem túl jelentős tétel, ettől is elmarad a kisebb társaságoknál jelentkező negatív hatás, így a tőzsdei cégeknél nem jelent komoly eredményrontó tényezőt a gázáremelés. Más kérdés persze, hogy a keresztfinanszírozás további növelése mennyire használ az eddig sem túl egészséges szerkezetű gázpiacnak.
M. G.
