Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Tizenkét éve, 1990. június 21-én szólalt meg először az amerikai tőzsdefelügyelettől ajándékba kapott, a tőzsdei kereskedés kezdetét jelző gong a Váci utcai, alig 100 négyzetméteres kis tőzsdeteremben. 42 év után ekkor hangzott fel Magyarországon először a parketten az „adtam” és „vettem”. A 12 esztendő három - nem egyforma hosszú - szakaszra bontható. Az első öt-öt és fél évre a kezdés bizonytalanságai voltak jellemzőek, ám ebbe egy látványos nekirugaszkodás (1994 januárjában egy hónap alatt 80 százalékkal gyarapodott a BUX) és egy elhúzódó visszaesés is belefért. A középső négy év (nagyjából 2000 márciusáig) a BÉT eddigi fénykora volt, 1996-1998 között exponenciálisan növekvő, utána nominálisan szinten maradó forgalommal és a 2000. március 11-i 10 471 pontos abszolút csúcsig meghétszereződő indexértékkel. Ebben az időben épült ki a magyar tőkepiac jogi és intézményi környezete, a tőzsdetag brókercégek száma 1998 nyarán - az orosz pénzügyi válság okozta nagy válság előtt - 63-ra nőtt és a részvénykapitalizáció 2000 tavaszán a magyar GDP 45 százalékára rúgott. A harmadik szakasz - amelyből eddig alig több mint két év telt el - egyértelműen lejtmenetnek számít, talán egyedül a piac külső kereteiben tapasztalható fejlődés (új felvásárlási szabályok, a tőzsde rt.-vé való átalakulása, a korábbinál jóval hatékonyabb felügyelet).
A jelen nem túl rózsás, a tőzsdetag brókercégek száma négy év alatt a felére olvadt, ezek közül is alig féltucatnyi a klasszikus magánbrókerház (a kicsik egyik utolsó mohikánja éppen a tőzsdeszületésnapon kötött utoljára a már csak virtuális parketten), a napi forgalom a két évvel ezelőtti szint harmadára esett (a napi 3-4 milliárdos forgalom 1997-ben sem számított igazán magasnak). Új bevezetés - ha csak az inkább a gyűjtők, mint a befektetők fantáziáját megmozgató Skoglundot nem számoljuk - két éve nem volt, a tőzsde kapitalizációja újra a GDP 20 százaléka alatt (vagyis az 1997 eleji szinten) mozog.
A magyar tőzsdét mindazonáltal korai lenne még temetni, hiszen a tőzsde „árnyékában” kilencévi munkával kiépített Keler európai léptékkel mérve is komoly elszámolóházzá fejlődött (nagyobb esélyei is vannak az európai integrációban való részvételre, mint a tőzsdének), a szigorúbb szabályozásnak és a gyengék elhullásának köszönhetően az utóbbi három évben nem buktak meg a befektetők pénzével brókercégek, a piac háza táját elkerülték a hangos botrányok és a BÉT mint intézmény, pénzügyileg stabil lábakon áll. Hogy lesz-e még feltámadás, aligha jósolható meg, az új kormány elszántsága legalább nem hibázik ehhez. Az elszántság persze kevés, ha a nemzetközi széljárás nem kedvező, így legfeljebb reménykedhetünk, hogy a tizenharmadik évben elkerüli a BÉT-et a balsors.
Korányi G. Tamás
