A Tower közvetlen közelében, az évszázados múltú Trinity House-ban London lord mayorja nyitotta meg a Budapesti Értéktőzsde egynapos befektetői bemutatkozását, amelynek jelentőségét László Csaba pénzügyminiszter előadása is emelte. Mintegy másfél száz befektetési bankár és elemző vett részt az egész napos rendezvényen - amelynek folytatására várhatóan novemberben, New Yorkban kerül sor -, a délelőtti makrogazdasági előadásokon valamivel többen, mint a délutáni cégbemutatkozásokon. A tőzsdei cégek közül a Mol, a Matáv, a Richter, az OTP, valamint - hogy a közepes kapitalizációjú cégek se maradjanak ki - a NABI és a Rába vezetői mutatták be társaságuk helyzetét, válaszoltak a kérdésekre és fogadták - kívánságra akár négyszemközt - legfontosabb befektetőiket. A délutáni program során - óhatatlanul szubjektív értékelés szerint - talán Bogsch Erik prezentációja aratta a legnagyobb sikert.
Jaksity György, a BÉT igazgatóságának tagja az rt.-vé átalakult intézmény legfőbb feladatát a befektetők „visszacsalogatásában" határozta meg. Az utóbbi kettő-négy évben megtorpant a BÉT fejlődése, tavaly a likviditás 60 százalékkal csökkent, nem voltak sikeresek az új bevezetések. Az okok között a nemzetközi konjunkturális tényezőkön kívül Jaksity az előző kormánynak a tőzsdével szembeni barátságtalan hozzáállását is említette. Kiemelte, hogy az utóbbi tényező megváltozott, rámutatott továbbá, hogy a BÉT új vezetése nagyobb jelentőséget tulajdonít a tőzsde integrációjának az európai tőzsdék és elszámolóházak hálózatába. (A BÉT és a Keler együttes integrációja a tőzsdei retorikában új elemnek tűnik, de nem meglepő, mivel utóbbi relatív pozíciója - saját mezőnyében - jobbnak tűnik, mint a tőzsdéé.)
László utalt arra, hogy a magyar gazdaság növekedési folyamata megfeneklett, ezt a tőzsde még előbb megérezte. Felsorolta a kormányzatnak a tőzsde segítését célzó lépéseit, amelyek közül különösen a belföldi kereslet fellendítésére irányulók keltették fel a hallgatók figyelmét. Említette a magánnyugdíjpénztárak szerepének növelését, és reményét fejezte ki, hogy a biztosítók jelenleg alig 10 százalékos tőzsdei részvényállománya növekszik. A befektetési célú adókönnyítésektől egyértelműen a likviditás növelését várja a kormányzat. Kijelentette, hogy a top 200-ba tartozó magyar vállalatok kétharmada - a multikhoz kötődő cégek - ugyan érdektelen a tőzsde szempontjából, ám a többiek elvileg becsalogathatók a parkettre. A kínálat bővítéséről azonban csak általánosságban szólt, a privatizálandó vállalatok megnevezésével adós maradt. A kérdezők is elég diszkrétek voltak, nem mentek bele a 25 százalékos Mol- és Richter-pakett sorsának bővebb taglalásába.
A Mol-pakett sorsa Hernádi Zsolt Mol-elnök előadásában is szóba került, aki sietett megnyugtatni a hallgatóságot, hogy az ÁPV aranyrészvénye a Molban jelentősen különbözik azoktól az aranyrészvényektől, amelyeket az EU mostanában kifogásol. A befektetők által később igen informatívnak minősített prezentáció központi eleme a Mol regionális vállalatként való bemutatása volt, ezt kifejezte a kivetítőn látható „Mol-Slovnaft: a győztes páros" felirat is. Hernádi hangsúlyozta, hogy a csaknem 100 millió lakosú közép-európai régió most zajló olajipari konszolidációjában a Mol az egyedüli cég, amelynek már vannak tapasztalatai az integrációban. A régió távolabbi privatizációs célpontjai között a kivetítőn az INA, a szlovén Petrol és a szerb NIS nevét is olvashatták a befektetők. A vállalati prezentációkon - az egyik jelen lévő magyar résztvevő szavai szerint - a negyedéves jelentéseken és a már ismert stratégiai célokon túlmenő új információ nem nagyon hangzott el, ám ami elhangzott, az legalább meggyőző volt. Hogy a tapsokon kívül milyen hatásfokkal, az majd a következő napok tőzsdei forgalmán mérhető le.
Korányi G. Tamás
