Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az E.ON Hungária Rt. miután megegyezett az Édász másik, 27,69 százalékos tulajdonosával, a Démászt ellenőrző francia EdF-fel, a tranzakciós árfolyamon (73,561 euró) tett nyilvános vételi ajánlatot az áramszolgáltató többi részvényére (NAPI Gazdaság, 2002. május 17., 9. oldal). Az ajánlatot június 17-éig lehet elfogadni, a fizetés két hatóság, a MEH és a GVH engedélyeinek jogerőre emelkedésétől függ.
A GVH illetékese a NAPI Gazdaság érdeklődésére elmondta, hogy az E.ON eredetileg április 29-én nyújtotta be engedélykérelmét a hivatalhoz, ám azt - a nyilvános ajánlatra vonatkozó PSZÁF-engedély híján - vissza kellett adni hiánypótlásra. Ez május 29-én történt meg, a német cég 45 napos elbírálást kért. Ennek alapján - hacsak a döntést bonyolító új körülmény fel nem merül - a vizsgálat június 24-ére fejeződik be, utána 20 napja van a versenytanácsnak a döntés meghozatalára. A MEH már megvizsgálta, hogy a tranzakció mennyiben áll összhangban az új villamosenergia-törvénnyel, és megadta az engedélyt. A GVH-nak a jövőbeli verseny szempontjait is mérlegelnie kell, figyelembe véve, hogy egy eddigi közös irányítási, regionális monopóliummal rendelkező áramszolgáltató kerül egyedüli irányítás alá. Nyilván szempont lesz az is, hogy az E.ON további két magyar áramszolgáltatóban (a Titász és az Édász 900 ezer fogyasztót ellátó észak-dunántúli területével fizikailag is összefüggő Dédász) rendelkezik irányító pakettel.
Ha megérkezik a GVH engedélye is (elképzelhető 45 napos határidő-hosszabbítás augusztus 27-éig) öt nap múlva megkezdődhet a fizetés. A 73,561 eurós vételárat a későbbi engedély hatálybalépésének napját követő nap középárfolyamán számolják át forintra. Ha a forint ereje addig nem változik, akkor ez 17 720 forintot ér. (A részvényesek szerencséjére ez már az 1070 forintos szelvényt nélkülöző részvényre vonatkozik.)
Az Édász részvényeinek 27,69 százaléka a privatizáció óta az E.ON (akkor még Bayernwerk) birtokában van, további 39,98 százalék viszont rejtélyes fedőnéven - nem nevesített alszámlák - szerepel a részvénykönyvben. Mivel a tényleges közkézhányad alig 4,6 százalékra rúg (ez 215 ezer részvényt jelent), a kulcskérdés, hogy az egyes hírek szerint az E.ON-hoz kötődő 40 százaléknyi - a közgyűléseken magát soha nem képviseltető - tulajdonos elfogadja-e az ajánlatot. Ha igen, az E.ON részesedése bőven meghaladja a 90 százalékot, és akkor a tőkepiaci törvény rendelkezései szerint a kisrészvényesek kérhetik megmaradt részvényeik megvásárlását az ajánlati vagy a saját tőkét kifejező árfolyamon (utóbbi részvényenként 12 205 forint, tehát az előbbi jöhet szóba). Kérdés persze, hogy ha az a bizonyos 40 százalék - amelyből két évvel ezelőttig 24 százalék egy nagy német bank tulajdonában lévő, kvázi letétkezelő cégnek számító Matura GmbH tulajdonában volt - tényleg az E.ON-hoz köthető, akkor nem inkább az ajánlat után veszi át e papírokat a német áramszolgáltató. (A tavalyi Dédász-ajánlatból már kiderült, hogy a német árammultit felesleges nagyvonalúsággal nemigen lehet vádolni.) A keddi, ezerforintos tőzsdei Édász-esés mindenesetre azt mutatja, hogy a piac nem nagyon bízik az újabb ajánlatban, igaz, szabad részvény is csak mutatóba akad.
Korányi G. Tamás
