Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A LB jogerős döntése szerint az állam a korábbi tízezer forintos névérték 106 százalékán, 10 621 forintos vételáron köteles megvásárolni a pénteki perben győztes kisrészvényesek körülbelül 10 ezer 500 részvényét, továbbá 1998. október 28-áig visszamenőleg az évi 20 százalékos kamatot is meg kell fizetnie - tudtuk meg a felperesek jogi képviselőjétől, Hidasi Gábortól. A precedensértékű döntéssel lapunk jogi szakértői szerint ellentétes ítélet nem hozható. Korábban az „ötforintos” perekben egyébként hat darab elsőfokú ítélet született, ahol három-háromra állt a kisrészvényesek és a magyar állam közti „csata”; a bíróságok vagy úgy látták, hogy szerződéskötési kötelezettség hiányában nem hozható létre a felperes kisrészvényesek által kért tartalommal az adásvételi szerződés, vagy a pénteki LB-döntéshez hasonlóan foglaltak állást. Bár a pénteki per tárgyát képező részvényeket a magyar államnak mintegy 120 millió forintért kell megvásárolnia, a számla könnyen több milliárdra is duzzadhat. Az ügyben eredetileg kétezer kisrészvényes szerepelt, akik számára Palotás János 1999 szeptemberében saját internetes oldalán vázolta fel a jogérvényesítési lehetőségeket. Közülük mintegy ötszázan alakítottak különféle pertársaságokat, amelyek közül az első pénteken „ért célba” a LB-n. Jelenleg kérdéses, hogy mi lesz a kisrészvényesek keresetet nem indító háromnegyedével. Palotás megkeresésünkre közölte: álláspontja szerint a magyar államot morálisan mindenképp kötelezettség terheli a kisrészvényesek egésze felé.
A magyar állam 1999 elején a tőkeleszállítás utáni, 5 forintos névértéket ajánlotta föl a kisrészvényeseknek, akik jelentős része nem is fogadta el a felajánlott összeget.
Kereseteikben ezért azt kérték, hogy a bíróságok a magyar állam többségbe kerülése idején - 1998 tavaszán - érvényes forgalmi értéken kötelezze az államot a részvények megvételére. A LB pénteki döntése azt is jelenti, hogy a magyar államnak az általa felajánlott ötforintos névérték több mint kétezerszeresét kell megfizetnie. Az állam időközben pert indított a Postabank 1994-1998 közötti könyvvizsgáló cégei, a Prudentia, a Deloitte & Touche és az Arthur Andersen ellen, mondván, az alperes társaságok miatt nem ismerhették meg a befektetők a bank valóságos gazdasági helyzetét. Az ügyben elsőfokú ítélet még nem született.
Drávucz Péter
